„Hogy senkihez ne jusson el információ arról, mi történik az olimpiai paraván mögött, a kommunikációs gépezet gondoskodik.
A kérdéseket nem engedik be a kontrollált nyilvánosságba, mesélik viszont majd a történetet az országról, amely a legsikeresebb azok között, amelyek soha nem rendeztek olimpiát, egymást követik majd a legendák győzelmeinek képsorai, Egerszegi Krisztina úszásai és Szilágyi Áron tusai, sporthősök mosolyognak majd plakátokon, reklámfilmekben.
Ez lesz a látvány, ami eltakarja a valóságot, amely történelmi kitekintésben is példátlan visszaélés-sorozatot, szemérmetlenséget és igazságtalanságot mutatna. Ha népszavazást rendeznének az olimpiáról, legalább esély lenne arra, hogy a valóság is bemutatkozzon. Erre viszont kevés sansz van, mert a hatalom eddig minden eszközzel megakadályozta a véleménynyilvánítás bármilyen lehetőségét.
A kampányát csütörtökön megnyitó Momentum Mozgalom mégis kísérletet tesz arra, hogy megszerezze a támogatást a referendum kiírásához (lásd keretes írásunkat). Több párt is jelezte (Együtt, LMP), kész támogatni a fiatalok mozgalmát, hogy az elérje célját. Meglehet, ez az utolsó lehetőség, hogy legalább vita alakuljon ki a komplett nemzedékek jövőjét eldöntő beruházásról. Mert például egyes hírek szerint a NOB – nyilván látva, miként csökken az érdeklődés az irdatlanul kockázatos, drága és átláthatatlan projekt iránt – kész akár a 2028-as rendezést is kiosztani az idén. Most még van, aki hajlandó elvállalni a játékok megtartását, arra viszont semmi garancia, hogy négy év múlva is akad olyasvalaki, aki hajlandó feldobni a jövőt az olimpiai rulettre.
Már csak e rémisztő kilátások miatt is fontos lenne elérni a népszavazás megtartását. Mert ha minden így megy tovább, akkor Budapest célba vesz egy olimpiát, amelynek egyetlen biztos vesztese Magyarország lesz. Például azért, mert már ma fogadni lehet arra, Mészáros Lőrinc nem csupán megnyeri a 200 női mellet, de megszerzi a második és a harmadik helyet is. Ez ugyanis a papírforma a sport utáni olimpián.”