Legalábbország népszavaz

„Ezzel az ostoba, eperízű gyűlölködéssel semmivel sem fogjuk hatékonyabban megvédeni a hazánkat vagy Európát a harmadik világból érkező, valóban veszélyes emberáradattal szemben – de, ami pontosan ugyanolyan korlátolt, primitív, vicsorgó hordává alacsonyíthat minket, mint amilyennek őket látjuk. 

De van egy ennél sokkal nagyobb gond is. Látjuk, hogyan rokkan bele a Nyugat az évtizedek óta folyó és tavaly óta csúcsra pörgetett migrációs kalandorpolitikába, és hogyan áldozza fel józan ítélőképességét, sőt, lassan a szabadságát is a politikai korrektség dogmájának oltárán. Nézzük a korábban példaképként elénk állított világ tehetetlen vergődését, elitjének makacs ostobaságát – és közben, szépen lassan a küszöb alatt bekúszik a lelkünkbe egy érzés: azért nekünk itt csak jobb. És egy ezernyi gazdasági gonddal, iszonyú társadalmi feszültségekkel, milliókat érintő nyomorúsággal sújtott, demográfiai atombombán ülő, napról napra aljasabbul szétrabolt, félgyarmati sorba taszított országban hátradőlünk, és azt mondjuk: de legalább bevándorlók nincsenek. Megosztjuk a »Tanévkezdés Belgiumban – tanévkezdés Magyarországon«(előbbihez kommandósokkal őrzött iskola, utóbbihoz vidám kisdiákok fotója mellékelve) című mémet – majd álmatlan éjszakáinkon azon tanakodunk, miből fizetjük ki a gyerek tankönyveit, és marad-e még pénz a különórákra, ha azt akarjuk, hogy tisztességesen megtanuljon angolul. Borzongással emlegetjük a párizsi, marseilles-i, brüsszeli és malmöi no-go zónákat – és közben valahol egy taktaközi faluban Erzsi néni rettegve fekszik le, azért imádkozva, hogy aznap éjjel ne az ő portájukat találják meg a bekristályozott Lakatos Robika és haverjai. Gúnyosan kinevetjük a politikai korrektség bigott hülyeségeit felmondó nyugati politikusokat – aztán, ha valaki Farkas Flórián korrupciós ügyei után érdeklődik, azt a kancelláriaminiszter rasszizmussal vádolja meg. Kaján mosollyal emlegetjük, hogy mi szívesen befogadjuk majd a saria elől ideköltöző francia, belga, német meg svéd menekülteket – és közben félmillió saját vérünk menekül el innen a kilátástalanság elől.

Kárhoztatjuk a Nyugat vakságát – és közben szépen lassan vakká válunk a saját nyomorunkra. A szemünkkel látjuk, az eszünkkel felfogjuk a rengeteg gondot – de mindenre ott a kész válasz: legalább nincsenek bevándorlók. Legalábbországban elhisszük, hogy nincs más dolgunk, csak Brüsszeltől és a migránsoktól megvédeni a harmónia, jólét és béke szigetét a Kárpátok alatt. Pedig az igazság az, hogy sem harmónia, sem jólét nincs, és béke sem lesz már sokáig, ha így megy tovább. Piszkosul sok dolgunk van még a kerítésépítésen, meg a népszavazáson túl. Az alapoktól újra kell építenünk az évtizedek szívós romboló munkájával teljesen hazavágott oktatást, meg kell előznünk az egészségügy évről évre éppen hogy csak megúszott összeomlását. Meg kell védenünk a taktaközi (és borsodi, hevesi, nógrádi, szabolcsi, ormánsági, te jó ég, milyen hosszan lehetne folytatni a sort) Erzsi nénit, Lakatos Robika kezéből ki kell csavarnunk a kristályt, meg a kést, és mindkettejüknek esélyt kell adnunk egy emberhez méltó életre. Ehhez viszont előbb Farkas Flóriántól meg a hozzá hasonló parazitáktól kell megszabadulnunk. Mészáros Lőrinctől Habony Árpádon át Andy Vajnáig – a mögöttük álló, nekik falazó hatalommal együtt.

Akkor is, ha ez a hatalom most azt harsogja, hogy együtt kell megvédenünk a hazát. Az ország szuverenitását meg kell óvni Brüsszellel és a migrációs áradattal szemben. De csak akkor érdemes, ha utána vissza is vesszük azoktól, akik kisajátították és tönkre tették. Különben csak a kerítés marad – mögötte pedig nem lesz már haza.”