„8 milliárdhoz közelítő globális lélekszámmal, kilowatt-szomjunk percenként nő. Hogyan maradjon égve a lámpa anélkül, hogy a fosszilis üzemanyag kimerülésben túlfűtenénk a bolygót? Alternatív energia kézenfekvő választás, csakhogy nehéz megtalálni az arányokat. Justin Lewis-Weber szerint egy napelemekkel lefedett Nevada-méretű terület elég lenne az egész Földre, de ez „egyelőre nem kivitelezhető.” Márciusban, az akkor még gimnazista Lewis-Weber radikális tervvel állt elő: önszaporító napelemek a Holdon.
A lényeg: a napelemek minden nap a produktivitásukat növelő 24 órányi szűretlen napfényhez jutnak a Föld körül. Mihelyst a Föld körüli pályára kerülnek, meglévő napelemekhez hasonlóan, a napsugárzást elektromossággá, majd (ugyanazon elvek alapján, mint a konyhai berendezés) mikrohullámú sugarakká alakítják. Ezeket a mikrohullámokat visszasugározzák a Földre, és a vevőkészülékek az energiahálózatot árammal ellátó elektromossággá alakítják őket. Egy gond van csak vele, mégpedig az, hogy Lewis-Weber becslése alapján száztrillió dollár nagyságrendű összegbe kerülne, azaz botrányosan drága lenne a többezer kiló napelem és felszerelés felépítése és kilövése.