Seregnyi robot napelemet gyárt a Holdon

„8 milliárdhoz közelítő globális lélekszámmal, kilowatt-szomjunk percenként nő. Hogyan maradjon égve a lámpa anélkül, hogy a fosszilis üzemanyag kimerülésben túlfűtenénk a bolygót? Alternatív energia kézenfekvő választás, csakhogy nehéz megtalálni az arányokat. Justin Lewis-Weber szerint egy napelemekkel lefedett Nevada-méretű terület elég lenne az egész Földre, de ez „egyelőre nem kivitelezhető.” Márciusban, az akkor még gimnazista Lewis-Weber radikális tervvel állt elő: önszaporító napelemek a Holdon.

A lényeg: a napelemek minden nap a produktivitásukat növelő 24 órányi szűretlen napfényhez jutnak a Föld körül. Mihelyst a Föld körüli pályára kerülnek, meglévő napelemekhez hasonlóan, a napsugárzást elektromossággá, majd (ugyanazon elvek alapján, mint a konyhai berendezés) mikrohullámú sugarakká alakítják. Ezeket a mikrohullámokat visszasugározzák a Földre, és a vevőkészülékek az energiahálózatot árammal ellátó elektromossággá alakítják őket. Egy gond van csak vele, mégpedig az, hogy Lewis-Weber becslése alapján száztrillió dollár nagyságrendű összegbe kerülne, azaz botrányosan drága lenne a többezer kiló napelem és felszerelés felépítése és kilövése.

Azt sugallja helyette, hogy miért ne gyártsuk őket a Holdon. Egyetlen robot holdfelszíni landolása és nyersanyagbányászatra, napelem-építésre programozása és (ez a szórakoztató rész) saját másolatának elkészítése a megoldás. A folyamat addig ismétlődne, amíg seregnyi holdrobot-rabszolga sokezer napelemet termelne ki energiára éhes urainak.

Persze ezeket az elemeket is Föld körüli pályára kellene állítani, hogy az állandó fénysugár elérje a felszínt. Itt jön kapóra a Hold gyenge gravitációja és nem létező atmoszférája, mert az elemek kimenekítésére lényegesen kevesebb energiára (és pénzre) lenne szükség. Talán kellene hozzá egy holdprogram, a kivitelező technológiától viszont nem járunk messze.”