A pápákat lelövik, ugye?

„A Ferenc pápa elleni, egyre élénkülő verbális agresszió (ne szépítsük, csupán az utóbbi napok termése: áruló, elmebeteg, antikrisztus) nem meglepő módon nem ateista vonalról érkezik, éppenséggel katolikusok körei a feladók.

Ha meg akarjuk ezeket a »kritikákat«, támadásokat érteni, hogy miféle likból fúj ez a furcsa szél, ahhoz az imént vázolt összefüggések nagy segítséget nyújthatnak. Ugyanis általában azok támadják Ferencet, akik nagy rajongói Benedeknek (lásd az említett konteót). Ferenc pápa nem vádolható sablonossággal, kimért, szabálykövető magatartással. Tradicionalizmussal a legkevésbé. Megy, amerre a szíve vezeti, a biztonsági őrök kisgyermekek adogatóivá váltak a közelében, simán beilleszt néhány előre nem tervezett kanyart a hivatalos programok mellé, ahogy tette ezt a minap Krakkóban is. Nem lehet dobozba zárni, felcímkézni. Tele van meglepetéssel. Aligha tudnánk elképzelni evangéliumibb, Krisztusibb vonást - feltéve, ha olvassuk, értjük és éljük az evangéliumot. Nem titkolom, hogy számomra kevéssé volt emberileg szimpatikus XVI. Benedek pápasága, egyszerűen azért, mert nem gondolnám, hogy egy egyházfőnek, a legfőbb főpásztornak cicák simogatásával és zongorázással kellene az idejét töltenie. Amíg II. János Pál ment, küzdött, falakat bontott lelőhetetlenül, Benedek az egyház kontemplatívabb arcát képviselte, ami szép, jó, csak egy pápának - szerintem - nem ez a feladata. Az a legszebb ebben a történetben, hogy teljesen mindegy, mi az én véleményem: akik képesek nagyobb távlatból szemlélni az egyház történelmét, azok abban is megláthatják Isten akaratát, ami nekik kevéssé szimpatikus. Soha nem támadnám Benedek pápát, tevékenységét, személyét. Emberileg nem szimpatikus, de biztosan jót tesz az összegyháznak némi változatosság, s nagy szükség van biztos teológiai alapokra, határozott iránymutatásra az apostolkodás mellett. Ezt a megközelítést nagyon hiányolom Ferenc pápa vérmes kritikusaitól. (...)

Miután a legújabb hullámokat a Krakkóból hazafelé tartó úton tartott sajtóbeszélgetés egyetlen kiragadott részlete korbácsolja a digitális véleménytengeren, talán lesznek, akik Ferenc pápa egész tevékenységét ennek a pár mondatnak a fényében próbálnák megítélni. Nem tűnik jó ötletnek. Egyrészt az üzenet világos: vannak erőszakos emberek mindenfelé a világban, minden vallás tagjai között. Ezzel együtt elfogadom - bár bennem fel sem merült -, hogy akár azt is ki lehet olvasni a vonatkozó kérdésre adott válaszból, mintha a pápa keblére ölelné, netán politikai számításból fel kívánná menteni a terroristákat. Csak hát akik így gondolkodnak, nem veszik figyelembe, hogy itt nem egy előre megírt, kommunikátorok hada által megfésült nyilatkozatról van szó, hanem egy kötetlen beszélgetésről. Lehet, hogy hibázott Ferenc pápa, de nem azzal, amit mondott, hanem azzal, hogy naivan feltételezi: a nyitottsága, közvetlensége, amellyel készségesen a sajtó munkatársai rendelkezésére áll, hasonlóan nyitott szívekre, megértő fogadtatásra talál. Ha elég hangosan tiltakozik majd a világ az ellen, ami aligha áll a pápa szándékában, talán kiad a Vatikán valamiféle közleményt, esetleg lebeszélik róla a munkatársai, hogy a jövőben ilyen szabadon engedje kérdezni az újságírókat. Ő pedig vagy elfogadja ezt a feltételezett tanácsot, vagy nem. Sajnálnám, ha visszabújna az egyház vezetője a papírok mögé, az előre megírt szövegek védelmébe, ahol kevésbé fordulhat elő, hogy nem tökéletesen, beleköthetetlenül fogalmazzon a pápa. Beletörődnék, de nem örülnék neki. Ezzel együtt Ferenc hála Istennek pont olyan, amilyen (a kegyelem a természetre épít), ahogy Benedek, János Pál és elődeik is úgy vezették az egyházat, ahogy. Ki békésen, ki harcosabban, ki meglepő nyitottsággal.

Nem érteni a pápát - teljesen természetes helyzet. Nem egyetérteni a pápával - kivételes esetektől eltekintve nyugodtan megengedhető a kétkedés, főleg, ha értékes válaszokat eredményez a kérdező magatartás. Nyíltan támadni, mocskolni a pápát, a lemondását követelni - ide most számos kacifántos szót tudnék írni, ám a legegyszerűbb határozottan kijelenteni: aki ilyet tesz, nem katolikus. Lehet papírja róla, hogy de, az, járhat akármennyit templomba, betarthat mindenféle szabályokat...

Folytassunk bátran párbeszédet, kérdezzünk, gondolkodjunk közösen, hajrá! Ne legyen tabu a pápa tevékenységének személyes értékelése, de kezeljük a véleményeket véleményként, és tartsuk tiszteletben a személyt, a feladatot, a küldetést! Az összkép ismerete nélkül könnyű elhamarkodott ítéleteket alkotni, amelyek semmi jóra nem szoktak vezetni.

Ferenc pápa Krisztus helytartója, a katolikus egyház vezetője, a bíborosok pápaválasztó testülete által megválasztott egyházfő. Attól leszünk katolikusok, hogy egy hajóban, egyazon irányba evezünk vele, az őszinte kritikát, vitát is felvállalva. Lehet másfelé is menni szabadon, de az nem a katolikusok útja.”