Nem a Fradi siklott ki, hanem a rendszer

„A magyar bajnokság államosításának kellemetlen mellékhatása, hogy megszűnt a verseny. Ha nem is teljesen, de lényegében. Ahol két csapat sokszor annyi forintból gazdálkodhat, mint a többiek, miközben mindenki ugyanonnan kapja a pénzt - legfeljebb máshogy hívják -, ott nagy izgalmakról nem beszélhetünk. Előre le vannak osztva a szerepek, meglepetések persze vannak, de csodák nincsenek.

Mondhatnák erre, hogy a Bayern München vagy a Juventus is egyeduralkodó otthon, de ők a Bajnokok Ligájában viszonylag rendszereresen találkoznak komoly ellenfelekkel, illetve - nem mellékesen - maguknak verekedték ki a pozíciót, amiben vannak, és ha elméláznak, rögvest a torkuknak ugranak a többiek.

Magyarországon ezzel szemben minden csapat állami pénzből fut, ergo az állam dönti el, ki lesz a bajnok. Az irreális mértékű, és teljesen önkényesen osztott támogatás miatt fel sem merül, hogy piaci szereplők beszálljanak. Hülye lesz bárki is betolni a saját pénzét, ha egy Tállai államtitkár bármikor lekérhet a költségvetésből pár száz millát, vagy egy Kubatov pártigazgató-klubelnök pár milliárdot. Csak úgy. Évente 10 millió euróért kéne eladni tehetségeket, és még akkor se lenne meg a nullszaldó, ha valaki a Fradi vagy a Vidi büdzséjével akarna vetélkedni.

Csodálkozunk, hogy nem jár ki a szurkoló a stadionba? Pedig drága pénzen megnézhetné, miként csinálnak bajnokot egy másik csapatból, az ő adójából. Az MLSZ-ben meg próbálkozhatnak bármivel, ha az állam bármikor átnyúl felettük, és leoszt százmilliókat, milliárdokat vagy egy-egy stadiont olyanoknak, akik magasról tesznek az utánpótlásról meg felelős gazdálkodásról szőtt irányelvekre.”