Amikor pedig tényleges politológiai elemzésbe és magyarázatokba kéne belemennie, akkor igyekszik néhány magától értetődőnek tekintett kinyilatkoztatással letudni.
„Ennek eklatáns példája Az éhezők viadala-szakasz lezárása, amelyben történelmi párhuzamként a második világháborús Szövetséges szőnyegbombázást azzal indokolja, hogy külön kell választani a célt és az eszközt, márpedig ennek révén egy szabadabb Európa jöhetett létre, ráadásul eleve csak a nácik bűneinek relativizálása végett szokott ez az érv elhangozni. Most túllépve azon, hogy egy tudományos munkát végző szakember hogyan engedhet meg magának egy olyan kínos érvelési hibát, mint a náci kártya, egy ilyen súlyos kijelentés bőven több indoklást érne annál az egy bekezdésnél, amennyit ennek szentel. Ugyan a demokrácia kialakítása valóban egy cél, de mivel a demokrácia önmagában nem egy állapot, hanem egy eszközrendszer, egy antidemokratikus módon kialakított és/vagy működtetett demokrácia önellentmondás. Arról már ne is beszéljünk, hogy a a konkrét példa kapcsán »cél szentesíti az eszközt« filozófia eredményessége is erősen kétségbe vonható, ha például a Szovjetunió szövetséges bevonását, és az ebből létrejövő 4 évtizedes közép-kelet európai elnyomást nézzük.
Pont a legizgalmasabb fejtegetésekre jut tehát a legkevesebb hangsúly a könyvben, részben abból eredően is, hogy sem az egyes fejezeteknek, sem az egész kötetnek nincs egy összefüggő, világos koncepciója. Nem hogy a 8 különböző téma is látszólag teljesen tetszőlegesen van összeválogatva, és a szerző semmilyen kísérletet nem tesz azok keretbe rendezésére, de még az adott művek kapcsán sincs mindig egy konkrét vezérfonal. Ironikus módon ez pont a 6-7. fejezet esetében a leglátványosabb, ahol az egyes produkciók helyett már a sci-fi egészén átívelő témák (a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség) adnak apropót, így például három oldalban elolvashatjuk a robot-rabszolga párhuzam felületes összefoglalását, illetve egyéb, továbbra is szigorúan deskriptív jellegű eszmefuttatásokat. Ebben a logikában pedig az az egyébként érthető vállalás, hogy a szerző a legnépszerűbb művekre hagyatkozott, különösen is problémás, ugyanis a témát új megvilágításba helyező példák helyett kénytelen a Star Trek vagy Asimov munkáinak releváns, de az eszmefuttatás szempontjából semmitmondó motívumaira hagyatkozni. Ebből a szempontból az alkotás kissé saját vállalásának áldozata: annyira közismert és közérthető alapokra kíván építkezni, hogy ezekből szinte lehetetlenség közhelyeknél többet kihozni.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Kijev szerint hiányzik az erő, és a nyugati támogatás a béketárgyalásokhoz.
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
