Inkább ne legyünk barátok

„Spéder érthetően igyekezett baráti viszonyt fenntartani a kormánnyal, mert különben mi lesz a bankjával, ugyebár. Hogy ez önmagában mennyire beteg rendszert jelez, azt a lapjában előbb vettük észre, mint ő maga. Igazunk lett. Olvasni kellett volna, nem elhallgattatni.

Nincs olyan opció, hogy legyünk barátok. Nem lehet kiegyezni, mert nincs bizalom, nem ismerik a barátság fogalmát. Illetve azt az elvet sem, miszerint élni és élni hagyni.

Eleve nehezebb ügy egy párttal barátkozni. Mint a ponttyal csókolózni. Szeretetkapcsolat egyes emberek között alakul ki jó esetben, és ugyanazt érezni egy szervezet iránt, az mindenképp elég beteg dolog. Stabil, jó viszony ugyanakkor mégis fenntartható, a világon mindenhol vannak pártközeli vállalkozók, akik elkötelezetten támogatnak politikusokat. Ennek viszont az a feltétele, hogy legyen kötődés a napi érdeken túl, és ez a garancia általában a közös értékrend. Ha olyan egyáltalán nincs, akkor az árulás bele van kódolva a kapcsolatba.

Pedig a Fidesznél egyszerűbbnek tűnik a dolog, tulajdonképpen itt egy emberrel kellene szövetkezni, kegyébe kerülni, megtetszeni neki. Csakhogy ővele valami nem stimmel. Valahogy nem tudja viszonozni. Esze ágában sincs szuverenitást engedélyezni, nem tűr ellentmondást, csak a teljes alárendeltséget fogadja el. Aztán kiszívja a véredet, és eldob, mint egy szál gyufát. És ezt is fogadd el, ha egyszer a barátja vagy.

Így járt Simicska, és most Spéderen a sor. A többiek is jól teszik, ha kezdenek megijedni. Pillanatok alatt azon kaphatják magukat, hogy földi javaikon az új, közelebbi barátok osztoznak. Hájfejű senkik zabálják fel az élet munkájával szerzett vagyont. Sőt, a szűk uralkodócsalád.

Ezek után meggondolandó, hogy megérdemli-e ez a kormány és ez az ember a szeretetet. Nem kéne inkább azon dolgozni, hogy tőlük megszabaduljunk?”