Csodát tettek a magyarok, és bármi történjék, visszakaptuk a szurkolás örömét

„Majd egy nap. Ebben már nem hittünk. Annyi majd mostot éltünk át, hogy poén lett a fogadkozásból. Összetörten álltunk a Puskásban a kapu mögött, amikor Zlatan Ibrahimovic lehetetlen szögből beverte, néztük, ahogyan klubcsapatokat aláznak montenegróiak, liechtensteiniek, válogatottat izlandiak meg a máltai buszsofőrök és mérnökök. Cinikusak lettünk, így már írás közben is tolódtunk, hátha az megoldja a védekezési gondjaikat.

Amikor pedig már mindennek vége volt, érkezett Dárdai Pál, Bernd Storck, a tudás meg száműzöttből hatalom lett, így rohanhattunk Bordeaux, Marseille, Lyon felé. És Plzen óta tudnom kellett volna, hogy ez így lesz egy nap. Hogy semmi meglepő nem lesz abban, ha a szerdai mérkőzés előtt már vasárnap este magyar válogatott melegítőben sétáló fiatalt látunk Veronában, ha hétfőn Sirmiónéban sétálva azt halljuk a Garda-tó közepéről, hogy »Ria, ria, Hungária!«, mert csónaktúrán vannak a Franciaország felé tartó drukkerek, hogy M3-assá változnak olasz és francia autópályák, hogy Lyonban a kezünket nyújtogatjuk, hogy »Hát te, itt? Hol máshol?«, hogy a futball tudatmódosító hatására eksztázisban üvöltjük, hogy »Magyarország, Magyarország, éjjáó«, hogy megőrülünk a Soho Party slágerére, mert »Indul az utazás csak erre vártál«.

Tényleg csak erre vártunk. Ezért volt olyan boldog Laci, aki elvitt annyi stadionba, hogy tett a vonatjegyére. Mert a futball hazatért.

Hozta magával a közösséget, az önfeledt arcokat, az ismeretlenek ölelését, az álló villamosokat, az utcabálokat, az énekléseket, a jókedvet, az egyjelentésű nemzeti színeket. Hozhatja még sokszor, ha sikerül itt, vagy a vb-selejtezőkön, hogy aztán akár Moszkva meg Szentpétervár legyen magyar falu egy-egy napra 2018-ban vagy komplett Katar 2022-ben.

Aztán ha esetleg egyik sem lesz az, akkor sincs semmi baj. Mert amit harminc éve elraboltak tőlünk, már úgyis visszakaptuk. A mi futballutunk, az elhagyott drukkernemzedék sztorija is elhozta a maga csodáját. Így bármi történik is: ez az éjjel már sohasem ér véget.”