„Trianoni“ anzix

Históriailag, tájékozatlan embereknek furcsán hangzik de a magyar nemzetnek soha nem volt területe a történelmi Magyarország, tekintve, hogy azt a területet jelentős részben más nemzetek és nemzetiségek népesítették be. (lásd: Teleki vörös térképét). Az 1910-es népszámlálás szerint a Magyar Királyság lakói között 50 százaléknál kevesebb volt a magyar, a később elcsatolt területek lakossága pedig háromnegyed részben volt más nemzetiségű. Volt olyan vármegye hol nem is élt magyar. Több haszon származna mindnyájunknak, ha félretennénk sebeinket, előítéleteinket, a sértett nemzeti büszkeségünket és “kívülről”, hideg fejjel megvizsgálnánk hogy mi is volt tulajdonképpen a “Szent Korona ezeréves Magyarországa” - hol a jó magyar nép ki a nap hevében, éhen-szomjan, kétségbeesve tengett - (Petőfi szavaival).

Es nem birjuk megemeszteni, feszt ezen kell keseregni, nagymagyarorszagos tarsolylemezt venni meg a franciakat-romanokat-szlovakokat-mindenkit utalni. Sirjunk egyutt tovabb, mig a tobbi orszag elmegy mellettunk, mert nekunk nagyon rossz, es foleg masok miatt szar.

Fájdalmas, de (1) a népek története győzelmek és vereségek története, (2) azt, hogy kikből lesz győztes és kikből vesztes, a népek szaporodása és halálozása meghatározóan befolyásolja. (3) Ahogy Bibó mondja egy helyen, a történelemnek vannak sűrűsödési pontjai, s ami akkor és ott történik, az hosszú időre meghatározza a további lehetőségeket. A 20. század elején, egy történelmi sűrűsödési időszakban a magyarság néhány év alatt győztesből vesztes lett. Ez nem volt szükségszerű, de a magyar vezető rétegek nem álltak a helyzet magaslatán. Negyedszázaddal később, a következő sűrűsödési ponton már csiki-csuki helyzetben voltak elődeink, de nagyobb bátorsággal és kockázatvállalással jobban is kijöhettek volna a szorításból. A jobb sorsra érdemes történelmi elitnek nyoma sem maradt e két kudarc után. Azóta ezekhez hasonló sűrűsödési pont nem adódott számunkra és előre tekintve sem valószínű, hogy lesz. A kommunizmus alóli felszabaduláskor lehetett volna, ha addigra a magyarság végrehajtott volna egy ahhoz hasonló demográfiai fordulatot, mint a lengyelek. Ha 1989-ben nem 13, hanem legalább 23 millió magyar élt volna a Kárpát-medencében, akkor a szomszédok aligha tudtak volna ellenállni egy békés revíziónak. Se a csonka országban, se a kisebbségi tömbökben nem történt azonban demográfiai fordulat, sőt, mindenütt jelentős népességfogyás következett be. "Történelmi hazánkban" tehát bebetonozódtak a trianoni időszak népek közötti erőviszonyai. És a magyar nép pozíciói tovább romlottak az elmúlt negyedszázad alatt. Ha őszintén szembenézünk a helyzettel, akkor be kell vallanunk, hogy a csonka országon kívül nincs esély a nemzeti önrendelkezés visszaszerzésére, mert az ott élő magyarságnak nincs ereje kikényszeríteni. A szomszéd népek nem lesznek nagyvonalúak, mert ők a győztesek. (Eleink se voltak nagyvonalúak győztes korukban, legfeljebb időnként balekok.) A nagy nyugati népek jóságos beavatkozására ne számítsunk, mert ők is győztesek és győztes a győztesre nem támad. A németek a béke győzteseinek érzik magukat, és azok is. Az várható, hogy amint a magyar kisebbségek aránya a parlamenti küszöb alá esik, a szomszéd népek folyamatos represszió alá helyezik őket és igyekeznek minél gyorsabban elűzni vagy beolvasztani a maradékot. Erre a helyzetre kellene készülni, nem az autonómiára. A szlovákiai magyarok már majdnem kiszorultak a parlamentből és ami még fájdalmasabb, úgy tűnik, elindultak az önkéntes beolvadás útján. A könnyeim kicsordulnak - komolyan mondom -, mégis azt kell kérdeznem Könözsi Lászlótól, hogy száz évvel Trianon után, ebben a helyzetben miről beszél? És főként hogyan szeretné visszaszerezni a magyar szabadságot, nemzeti függetlenséget és nemzeti önrendelkezést a történelmi hazában? A csonka hazában is kereken húsz év és az állam összeomlásának veszélye kellett a megszállók távozása után ahhoz, hogy valamennyire visszaszerezzük a nemzeti önrendelkezésünket. És egy tökös fickó, aki győztessé tudta szervezni a hozzá hasonlóan gondolkozó kisebbséget. De valljuk be azt is, a történelmi elit helyére nem lépett még olyan minőségű vezető réteg sem. Ha a tökös fickó lelép, vagy valamit elront és elzavarják, semmire nincs garancia. Álmodozni lehet, ám sajnos úgy tűnik, a magyarságban valami nagyon elromlott. A legfontosabb dologban, hogy legalább szinten tartsuk a létszámunkat, netán gyorsabban szaporodjunk, mint a szomszédaink, semmivel nem lehet eredményt elérni. E nélkül pedig nem lehet visszaszerezni semmit egykori pozícióinkból.

Európa legrégebbi, dicdő történelű birodslmát sljs indokból kivégezték. A kicsit is tiszteéges nyugati éetelmiségnek volt is egy árnyalatnyi kétsége, talán még lelkismereti problémája is. A cikkben említett Vajúkárogáshoz vajon miből meritett muníciót szerencsétlen ssszárnyasa?rnysa