A kosár tartalma: egy darab szexszimbólum

„Ronil Caine Lilian című első regénye, amely a Galaktika magazint is kiadó Metropolis Media Kft. első kötetes magyar sci-fi szerzőket bemutató új sorozatának egyik nyitó darabja, abból az alapvetésből indul ki, hogy a klónozás a közeljövőben egyének tényleges másolatát is képes lesz létrehozni. Annak bemutatására, hogy a ma elérhetőkhöz képest miféle technológiai és tudományos eredmények teszik ezt majd lehetségessé, Caine nem sok szót veszteget. Látván azt, hogy a szerző mily ügyesen rejti el a klónozás mai állásáról szóló és a benne rejlő további lehetőségekről szóló ismeretanyagot a szereplők párbeszédeiben és elmélkedéseiben, talán nem lett volna a regény kárára, ha erről a témáról is elejt benne egy – akár mégoly spekulatív – eszmefuttatást. Azonban ezzel a megállapítással a végére is értünk a Lilian című regényben fellelhető hiányosságok sorolásának. (…)

A cselekményről legyen elég ennyit elárulnunk. Caine regényében amúgy sem a mi, hanem a hogyan a lényeg. Annak ellenére ugyanis, hogy a klónmásolat csak a kötet első harmadán túl jut el a megrendelőhöz, és a végső konfliktus is az utolsó száz oldalon túl teljesedik ki, a történet sohasem torkollik üresjáratba. A mű legfőbb erőssége ugyanis abban rejlik, ahogyan bemutatja a tárgyául választott technológia hatását a szereplők személyiségére. Ronil Caine a kulcsfontosságú pillanatokat felismerni képes látásmóddal, takarékosan, mégis rendkívüli élességgel kidolgozott mikrojelenetek során mutatja be, hogyan nő eufóriává, majd hagy alább s vált végül ellenségeskedésbe Robert vonzalma Lilian iránt, és miként jutnak el a kapitulációig a lányba programozott személyiségjegyek az eredeti Lilian énjével vívott harcban. A regény fordított szerelmi történet: érzékletesen mutatja be, hogyan vezet először tagadáshoz, majd tanácstalansághoz, végül ellenségeskedéshez, ha az imázstól, amelynek bűvöletében egy viszony elkezdődik, erősen eltér az a személyiség, amely a kapcsolat során a felszínre kerül. Ennek a felgyorsított személyiségfejlődésre koncentráló, lélektani vonalnak köszönhetően lesz Lilian alakja szexi díszlet helyett hús-vér egyéniséggé, és ez menti meg Robert figuráját is a szentimentális megdicsőüléstől – egyik példájaként annak a számos lehetséges csapdának, amelyet Ronil Caine első köteteseket meghazudtoló érettséggel, biztos kézzel kerül el és fordít a mű erősségévé.”