Sok barátom van különböző értékrenddel, hittel és ideológiával. Van köztük sok fidelitasos, sok kórista, énekes, zenész, színész és rendező az ország minden területéről. Egyesekkel vitatkozunk erről-arról, megállapítjuk, hogy nagyon nem értünk egyet; majd nevetve témát váltunk, mert véletlenül se sértenénk meg egymást. Ez talán neked is ismerős lehet, talán neked is vannak olyan barátaid, akikkel nem értesz mindenben egyet. Mondjuk más csapatnak szurkoltok.
Te mégis megengeded magadnak hétről hétre, hogy engem, csak azért mert keresztény vagyok, nyilvánosan kiröhögj, hogy rajtam gúnyolódj. Pedig csupán arról van szó, hogy másban hiszek, mint te. Engem őszintén nem érdekel az ideológiád, te akkor miért lovagolsz az én hitemen? Miért csak az enyémen? Tetted ezt akkor is, amikor mások voltak kormányon, és teszed ezt most is. Teszed ezt mindig. Utálsz engem. Zavar, hogy hiszek Istenben. Vagy az, hogy te nem. Mindegy is. Csak szállj már le rólam!
Ha az nem fura, hogy a melegek felvonulást szerveznek, akkor az se legyen az, ha a keresztények konferenciákat, koncerteket és táborokat. Akkor se, ha azt éppen a miniszterelnök fia teszi. Mert nem csak ő teszi. Teszi ezt több tízezer regnumos, ifis is. Teszi ezt sok keresztény gimnazista, egyetemista és öregdiák, akiket szintén kiröhögsz.