Figyelmeztetett a szenátor: titokzatos drónok repkednek New Jersey felett
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
Lassan véget ér két és fél hónapos amerikai utazásom. Azt persze nem merem állítani, hogy minden ízében megismertem Amerikát, de tíz hét tapasztalatainak összesűrítése tíz pontba talán egyfajta képet azért mégis ad.
„Fogyasztás. A két és fél hónap alatt megértettem, miért Amerika a világgazdaság egyik motorja, de azt is, miért innen indult a 2008-as világgazdasági válság. Az elképesztően szuggesztív reklámoktól a folyamatos árleszállításokon át a kuponokig és hitelkártya-ajánlatokig az Európában is jól ismert eszközökkel buzdítanak fogyasztásra, csak még hatékonyabban és még kevesebb gátlással. A legtöbb cég nem is tesz úgy, mintha a pandák megmentése vagy a világbéke lenne a fő célja, keményen a profitra megy. Ennek mondjuk az egyszeri fogyasztó csak örül: a gyilkos verseny miatt az élelmiszer-, benzin vagy ruhaárak nem egyszer alacsonyabbak a magyarországiaknál, a fizetések meg ugye... Mondjuk az okostelefonon keresztül felvehető lakáshitel a 2008-as tapasztalatok tükrében némileg könnyelműségnek tűnik, de hát a biznisz az bisznisz!
Hisztéria. Nincs jobb szó arra, ami számos egyetemi kampuszon folyik jelentős médiatámogatással. Diákok csoportjai valós és vélt sérelmekre hivatkozva fenyegető hangnemben követelőznek; az egyetemek vezetői pedig jellemzően rettegnek a megbélyegzéstől és igyekeznek az áldozati szerepért versenyt futó csoportok kedvében járni – különben könnyen fajgyűlölőnek, elnyomónak, szexistának bélyegzik a jellemzően idősebb, fehér férfi intézményvezetőket. A hangnemtől, a stílustól meg az újabb diáknemzedék egy részének nárcizmusától még a józanabb liberális oktatók is irtóznak, de szólni csak kevesen mernek. Az egész helyzetet jól jellemzi, hogy az egyik közép-nyugati állam egyetemén tanár beszélgetőtársam lehalkította a hangját és becsukta az ajtót, amikor a kampuszt megrázó tiltakozásokról kérdeztem. (Amelyeken különben többek között azt követelték, hogy a dékán „szüntesse meg az egyetemen a rasszizmust” és „ítélje el Palesztina izraeli megszállását”.) A hisztéria átszivárgott a politikába is. Észak-Karolina például azért lett náci (Bruce Springsteen lemondta tervezett koncertjét, egyes cégek pedig beruházásaikat fújták le), mert az állam olyan szabályozást fogadott el, amely szerint a transzneműek csak a „születési nemüknek” megfelelő nyilvános mosdót használhatják. Azaz például a magát nőnek érző férfi nem mehet a női vécébe. Igen, jól olvasták.
Hit. Bár Amerikát szeretjük a hagyományos értékeket leromboló pogány birodalomnak tekinteni, az országban a vallásosság mai napig meghatározó; az amerikaiak 80 százaléka kereszténynek nevezi magát, és a vallásukat gyakorlók aránya messze meghaladja bármelyik európai országét. Alapvető morális kérdések mentén, mint amilyen az abortusz, megosztott az amerikai társadalom, és különösen a fiatalok között nő a vallástalanok száma. Ám Európától eltérően a kereszténység távolról sem csak egy szűk szubkultúra. Még a legliberálisabb egyetemi városokban sem tudtam úgy vasárnap protestáns istentiszteletre menni, hogy a templomok ne lettek volna zsúfolásig tele rengeteg fiatallal és családdal. Katolikus misékről nincsenek élményeim, a riporteri nyitottságnak is megvannak a maga korlátai!”