Trump mindenki ellen

„A kelet-közép-európai modellfeleségekre specializálódott, fáradhatatlan vállalkozó, az angolra szinkronizált Silvio Berlusconi, akin nem fog sem jogos támadás, sem rágalom: csak megy előre, dúvadként gázol át mindenen és mindenkin. Bármit csinál, holnap is emlékezni fogsz rá. Haja egy borzalom, de a legrosszabb karikatúrán is felismerni a belőtt sérót. Míg levegőt veszel, ledumál a pódiumról. (...)

Most, az előválasztások idején nem az a kérdés, ezt akarja-e a legtöbb amerikai – ez majd november 8-án merül fel –, hanem az, hogyan fogadják a pártelkötelezettek.

De egyszer eljön november 8-a is. Akkor pedig Trumpnak – nagy valószínűséggel – a kiszámíthatóan unalmas és fősodorbeli Hillary Clintonnal kell megküzdenie, aki úgy simult bele Obama kormányába, mintha nem az ő ellenében brusztolta volna végig 2008-at. Noha Bernie Sanders szenátor érdekes – és sikertelenségében is meglepően sikeres – támadást intézett a Demokrata Párt főárama ellen, megdöbbentő, hogy az Obama-években mennyire nem változott ez a párt. A republikánusoké annál inkább: ráismerni sem lehet. Az ő nyakukra pont annyira hiányzott Trump, ez a levakarhatatlan kívülálló, mint túlírt forgatókönyvbe a túlírás.”