A terror logikája

„A keddi brüsszeli terrortámadás utáni reakciók számomra legfontosabb eleme az, ami hiányzott belőlük: nem nagyon beszélnek már a kommentárok fordulatról, korszakhatárról, egy új világ kezdetéről, mint szeptember 11. vagy november 13. esetében tették. Sőt, egyenesen várható, a terror perverz logikájából következő csapást emlegetnek sokan. Ha levágják a sárkány egyik fejét, mint tették azt Szíriában és Irakban ősszel az Iszlám Állam megszorongatásával, jön a válaszcsapás az orosz repülőgép felrobbantásával és a párizsi vérfürdővel. Most Salah Abdeslam elfogása hozhatta képletesen működésbe a robbanószerkezeteket a brüsszeli repülőtéren és az uniós intézmények közelében. A támadás sokkoló, brutális és aljas volt – miféle gonosz elme rakat szögeket a pokolgépekbe a szenvedés, a kín növelése érdekében?! –, de meglepő semmiképp. És bár minden jel arra utal, hogy a belga hatóságok mulasztásai is kellettek a véres akció végrehajtásához, senki sem gondolhatja komolyan, hogy a terrorizmus ellen létezik százszázalékos védelem. (...)

Itthon pedig fel lehet vetni a terrorveszélyhelyzet szabályozása kapcsán akár az alaptörvény módosítását is, de az eredeti, az ellenzék által korábban egységesen elutasított javaslatot a brüsszeli horror sem teszi elfogadhatóvá. Egyetlen kormány sem kaphat olyan eszközt a kezébe, amellyel érdemi indoklás nélkül hosszú időre korlátozhatja alapvető szabadságjogainkat. Ha a kormányoldal és az ellenzék szándékai tiszták, erről gyorsan megszülethet egy ésszerű kompromisszum.

Határozottság és józan ész. Nem nagy felismerés, de most tényleg ezekre lenne a legnagyobb szükségünk.”