Tartós gyász

„Egyre sűrűbben hallani, hogy az embereknek elegük van a zászló- és feliratperekből, merthogy nem lobogót eszünk vacsorára, és nem az anyanyelvhasználat szorgalmazása hoz pénzt a házhoz. Egyesek azt sem értik, minek kell akkora feneket keríteni Tőkés László román érdemrendjének: adták, elvették, »kit érdekel«. Ügyvédje szerint még magát az érintettet is meg kellett győzni arról, hogy ne hagyja annyiban, tegyen panaszt az elnöki visszavonás miatt, és pereskedéssel is számoljon.

Számolni, küzdeni kell akkor, amikor jelképekről, szimbólumainkról van szó, hiszen ezek határoznak meg minket a vacsorán, a pénzen, a racionalitáson túlmutató formában. Nem véletlen, hogy ezeket támadja az államapparátus, amely képtelen megbékélni a kölcsönös tiszteleten alapuló együttélés gondolatával – mert uralkodni akar.

A múlt átgyúrása pedig a felsőbbrendűség-érzet életben tartásának egyik hatásos eszköze. Ennek vagyunk most is tanúi: a közönyösek észre sem fogják venni, hogy a ‘89-es rendszerváltás magyar hősét, jelképét hogyan dolgozzák át a »nemzet ellenségévé« a többség kollektív tudatában.”