„Megvalósult szerinted az a márkaportfólió, amit anno megálmodtál?
Igen, létrejött az, amire azt gondolom, hogy büszkék lehetünk és amely hasonlatos egy nyugati, jó nevű gasztrokiadónak a portfóliójához.
Mikor vetted észre azt, hogy a Dining Guide-ra figyelnek az emberek?
Igazából mindig is két célközönség volt: az egyik az éttermekbe járó, érdeklődő gasztrofil olvasóközönség, a másik pedig az éttermesek és a gasztronómia világa, a B2B világ, akiknek a Dining Guide-ba való bekerülés és az értékelés volt fontos. Mind a kettőnek nagyon emblematikus határpontjai voltak, amit többnyire telefonokból vettem észre. Számított, amit mondtunk. Én pedig dagadó mellel vettem észre, hogy fontos, amit csinálunk, és ezzel szinte egy időben azt, hogy elkezdtek utálni és rosszat mondani, ami a siker biztos jele itthon. (...)
Mitgondolsz az itthoni gasztroszcénáról?
Erre egy elég érdekes és viszonylag provokatív kijelentéssel tudok reagálni. Szerintem Magyarország a világ egyetlen országa, ahol van balos és jobbos gasztronómia és ez számomra megdöbbentő. Ezzel viszonylag hamar szembesülnöm kellett. Az emberek azonnal beállnak valamilyen oldalra és kialakulnak az úgynevezett szekértáborok. Hogy miért van ez így, azt nem tudom. Ez egyfelől egy inpsiratív légkört eredményez, hiszen mindig küzdened kell valakivel, másrészt egy ilyen méretű országnak véleményem szerint ez luxus, sokkal jobban lehetne összpontosítani az erőket, ha ez nem lenne.”