„Ha cinikus akarnék lenni – márpedig miért is ne lennék az, hiszen annyi »koronás« állami fő jár elöl a jó példával –, azt mondhatnám, hogy a két szász erődtemplom tornya úgy dőlt össze, mint a szász származású román, Klaus Johannis államelnök népszerűsége.
Persze másról, többről van itt szó, mint némi tehetetlenségből fakadó cinizmusról, illetve frappánsnak tűnő hasonlatról. A politikusok feltűnése és eltűnése, ha tetszik, normális. Jönnek, látnak, győznek, építenek, lopnak, okosakat, nagyokat vagy hülyeségeket mondanak, aztán eltűnnek a magán- és egyéb szférákban vagy a börtönben, ki-ki habitusa, génállománya avagy mázlija szerint. Igaz, a templomok is összedőlnek néha. Például háború idején. A hódító jön és jó esetben csak a vallási »felségjelet« cseréli le. Ez a pragmatikus fajta. Rossz porig rombolja a leigázott ellenfél templomait.