„Mi is kell ahhoz, hogy beérjük Ausztriát?
Mindenekelőtt versenyképessé kell tenni a gazdaságot, az államot, s legalább kétszer olyan gyorsan szükséges bővülnünk, gyarapodnunk, mint az osztrákok. Nos, az elmúlt néhány év teljesítménye, továbbá a 2000-es évek eleje már bebizonyította, hogy képesek vagyunk erre. Azonban a fenntarthatóság a lényeg.
Jó hír, és erről sokan megfeledkeznek, hogy a magyar gazdaság immár nem a költségvetési hiányból és a hitelekből nő. Bár a lazítás élénkíti ugyan a gazdaságot, de egy kis, nyitott gazdaság esetében – mint Magyarország – jelentős részben inkább az importot segíti.
Továbbá az is pozitív jel, hogy a nemzetgazdaság egészségesen növekszik, a különböző ágazatok kezdenek magukra találni, megerősödni, ráadásul a korábban teljesen „alvó” területek is egyre inkább táplálják az éves gyarapodási ütemet. Eközben elképesztő tempóban hívjuk le az uniós forrásokat – ámbár ezt a budapesti, városi folklór úgy fordítja le, hogy a »fiúk« lenyúlják az uniós pénzeket. Ha viszont ez valóban így lenne, akkor nem bővülne a gazdaság…
Bőven akad még tennivaló: kiterjedt és nagy az állam, a bürokrácia csökkentése nem úgy zajlik, miként várjuk, és néhány területen még magasak az adókulcsok.
Bár Ausztria nyugat-európai megközelítésből is nagyon gazdag ország, azért ne legyünk kishitűek.
Elvégre azért váltottunk rendszert, hogy úgy éljünk, mint egy osztrák átlagember a határ túloldalán.”