Egy nem várt barátság története

„Mindegyik találkozó fő témája Szíria volt. Jóllehet eltérő gazdasági, geopolitikai és történeti okok miatt, de mindkét ország Bassár el-Aszad szíriai elnök bukásában és egy szunnita többségű, lehetőleg iszlamista alapokon nyugvó szíriai vezetés hatalomra kerülésében érdekelt. Törökország és Szaúd-Arábia eddig is kiemelten támogatták a szíriai ellenzéki csoportokat: nemcsak diplomáciailag, hanem nagyon komoly anyagi segítségben is részesítették a fegyveres ellenzéket. Ugyanakkor mindkét országot számos vád érte, hogy ezt mindenfajta kritika nélkül tették és olyan szélsőséges csoportokat is elláttak pénzzel, fegyverrel, mint az Iszlám Állam vagy az al-Núszra Front. Idővel viszont mind Szaúd-Arábiára, mind Törökországra veszélyt kezdtek jelenteni ezek a csoportok: az ISIS 2014-től Szaúd-Arábiában, 2015 nyarától pedig Törökországban (Suruc, Ankara) hajtott végre terrortámadásokat. Ankara és Rijád is tagja az ISIS ellenes nemzetközi koalíciónak, légitámadásokat hajt végre a terrorcsoport ellen és igyekeznek megakadályozni, hogy a »kalifátus« tovább szítsa a belső ellentéteket és még jobban egymásnak ugrassa a vallási meg etnikai csoportokat. Ezért egy közös szaúdi-török, ISIS ellen irányuló hadművelet megmutatná a világnak, hogy a két ország –legalábbis látszólag – komolyan veszi a terrorista szervezet elleni harcot és véget vetne az olyan kritikáknak, mint »a törökök többet bombázzák a kurd milíciákat, vagy a szaúdiak a jemeni háború óta kizárólag a húszik elleni légitámadásokra koncentrálnak«.

Szírián kívül már Irán esetében is megfigyelhető egyfajta szaúdi-török közeledés. Az már régóta köztudott, hogy Rijád nagy riválisának tartja Iránt és mindenáron meg akarja akadályozni Teherán megerősödését. Az iráni-szaúdi viszony Nimr al-Nimr síita vallástudós kivégzése mélyponton vannak, hiszen a diplomáciai kapcsolatok és a kereskedelem teljesen megszakadt a két ország között. Ankara viszont sokáig nagyon jó viszonyt ápolt a teheráni vezetéssel, legalábbis gazdasági téren: 2013-ban a két ország közel 15 milliárd dolláros kereskedelmi forgalmat bonyolított le, Ankara támogatta az iráni atommegállapodást, a török kőolajimport közel fele, a földgázimport pedig 20 százaléka Iránból származott, miközben a török bankokkihasználták az Irán-elleni szankciókat. Csakhogy tavaly az orosz gép lelövése és Erdogan a szaúdi nagykövetség megtámadását elítélő nyilatkozatai után egyre hűvösebbé vált a két ország viszonya. Ez pedig meglátszott az iráni-török gazdasági kapcsolatokban: a kereskedelmi forgalom 10 milliárd dollár alá esett; Irán csökkentette a kőolaj és földgázszállítmányát, Teherán megtiltotta a török mezőgazdasági áruk Iránon keresztül történő szállítását Oroszországba. Ezért a török vezetés egyre inkább úgy gondolja, hogy Szaúd-Arábiával ki lehetne tölteni azt az űrt, amit esetleg Irán – és egyben Oroszország – hagyna hátra.”