„Ami viszont a Magyarokat illeti: nem vád, hanem tény, hogy a Magyarok az Arany Glóbusz kapcsán kifejezik egyrészt a meggyőződésüket, hogy holokauszt nem volt, másrészt az óhajt, hogy legyen. (Mindezt teszik például a miniszterelnökük oldalán, de ez legyen az ő gondja. Az vagy, amit megeszel, meg ami rád szavaz.) De a szolidabbak is amondóak, hogy ez nem az ő filmjük, nem róluk szól, hanem ellenük. Mármint nem is a Saul fia konkrétan, hanem a holokauszt feszegetése általában - ahogy lement ugyanez a kör Kertész Imrével.
És ez is így van. Ellenetek szól. Hiszen mi más a tanulsága az egész hetvenéves történetnek, ha nem az, hogyan tagadta meg, irtotta ki, üldözte el egy ország azokat, akik lehettek volna magyarok, ha hagyják őket. Azok ellen szól minden említése, akik még mindig azt hiszik, hogy ez a sikerhez meg a nemzeti nagysághoz vezető út. Vagy azt, hogy a magyar film, az szóljon mangalicákról és betyárokról – ha a Star Warst rendezné meg egy magyar, akkor nyilván azon vekengenének, hogy ez a jedik ügye, nem a miénk.
Ezzel az ormótlan, korlátolt ostobasággal garantáljátok, kedves Magyarok, hogy ezer év múlva is ilyen frusztráltan puffoghassatok.
Ja nem, addigra kihaltok.”