Az utóbbi 10 évben főként az emberi agyműködés megértésén dolgoztam. Az agy hálózatait utánzó kódot fejlesztek, és így képes leszek közvetítő szerepet játszani a Központ technikai és társadalmi/filozófiai kutatásai között.
Őszintén szólva, nem tartom helyesnek, ha sci-fikből indulunk ki az MI hosszútávú hatásaival kapcsolatban. A sci-fik hajlamosak emberként megjeleníteni, emberként kezelni a közben ördögi szerepet játszó MI-t. Sztorinak jó, de nem segít elgondolkoztatni az általunk fejlesztett technológiáról. Még egy nagyon értelmes MI-nek sem kell feltétlenül emberszerűnek lennie. Inkább utasítást követ, amivel kivitelezhet egy speciális célt. Mivel intelligens, a kivitelezés összes aspektusát figyelembe veszi, és ennek lehetnek előre nem látható következményei.
A rövidtávú következményeknél már létező technológiákról, például önvezérlő autókról beszélünk. Nagyon fontos tudni, hogyan jut el egy gép a döntéshozásig, mert nem elég, ha csak a döntés hatásaival foglalkozunk. Intelligens gépek is hibáznak. Például az egyik képelemző program felismeri a nagymacskákat, megkülönbözteti egymástól a jaguárt, a leopárdot és a gepárdot. Egy jaguártakarós szófát viszont jaguárként azonosított. Az emberi felülvizsgálathoz és beavatkozáshoz vagy a döntéshozást megszakító alaptechnológiákat kell fejleszteni, vagy a létező programot fejtjük vissza.
Tegyük fel, hogy létrehozunk több szabadidőt és nagy jólétet biztosító megoldásokat. De milyennek akarjuk ezt a világot? Mitől tartalmas az emberi élet a munka utáni társadalomban?