Mi csak fotelből?

„Nem gondolom, hogy ma többen vagyunk a közéletre figyelők közül ellenzékiek, mint a kormányt támogatók vagy eltűrők. Most még nincs így. De annál jóval többen vagyunk, mint ami a tiltakozásokból elénk tárul. Pedig a politikának is megvan a maga törvénye a tömegvonzásról: az vonz, ami kellően nagynak, erősnek látszik. A fotel nem látszik annak.

Utoljára vasárnap spekuláltam ezen. A Kossuth téren úgy kétezren tiltakoztunk az eddigiekhez képest is példátlan újabb jogfosztás, a bemondásra elrendelhető kormányzati teljhatalom ellen. Jó hangulat volt, jó, köztük új szónokokkal, és a két-háromezer résztvevő nálunk sikernek számít. Csakhogy látom a varsói tüntetések képeit. Az Orbánt példának tekintő új lengyel kormány még csak a kisujját mutogatta, és decemberben máris 50 ezer ember skandálta: »Ez Varsó, nem Budapest!« Januárban 35 városban vonultak utcára. Varsóban a sok ezer ember élén magyar zászlóval ott ment és fel is szólalt Gulyás Balázs is, az internetadó elleni megmozdulások egyik szervezője. Elég könnyen megtanulhatta a jelszót: »Demokracja! Demokracja!« És a másikból is érthetett valamit: »Kaczinsky, menj Budapestre!« Beszédében fel is idézte a magyar példát: »Kaczynski Orbán Viktort akarja követni. Úgyhogy nekünk, magyaroknak figyelmeztetnünk kell önöket: az út az autokrácia, a gazdasági lemaradás, a középosztály leszakadása és a növekvő szegénység felé vezet.«

A lengyelek már az út elején le akarták ereszteni a sorompót. Akkor hogy van, hogy mi, akik már az út közepén járunk, csak tördeljük a kezünket? Pedig a pártviszonyok ott sem egyszerűbbek. A baloldal leharcolta magát a parlamenti küszöb alá, a többi vesztes párt egymással huzakodik, a nyolc évig kormányzó korábbi vezető párt a választások óta is sokat vesztett. De a csalódottak nem a politikától fordultak el, csak némely korábbi párttól. Egy alig párhónapos szervezet, az Európa-párti, szabadelvű "Modern Lengyelország" pártja, amelyik a választáson még a 7 százaléknak is örült, mára közel 30 százalékon áll. Megelőzte Kaczynski kormányzó pártját is. Lehet, hogy mi tévedünk, amikor úgy gondoljuk, hogy a demokrácia és az európaiság a kutyát sem érdekel, az csak lila belvárosi duma, amivel nem lehet nyerni? Lehet, hogy csak hiteles szájakból, hiteles és érthető módon kell elhangzania, mi múlik rajta napi életünkben is?”