Tényleg léteznek írástudó emberek, akik ennyire nem hajlandók szembenézni a valósággal?
Olvassa az ember a világ eseményeiről szóló kommentárokat és csodálkozik. Tényleg léteznek írástudó emberek, akik ennyire nem hajlandók szembenézni a valósággal? Tényleg léteznek, akiknek ennyire fontos, hogy nekik legyen igazuk? Csodálkozik az olvasó, aztán megvilágosul. Nem az igazságról van itt szó, dehogy, hanem a figyelem megszerzéséről ebben a szélesre terült médiavilágban, ahol minden pillanatban ezrek és ezrek tülekednek egy percnyi figyelemért.
Ahhoz azonban, hogy felfigyeljenek az emberre, ma már nem elég okosnak vagy bolondnak lenni. Okosnak lenni nehéz, bolonddal meg Dunát lehet rekeszteni, annyi szaladgál szerte a médiában. Csak a nagydózisú hajmeresztésnek van esélye, egyszerű ostobaságokra már a kutya sem vevő. Mint a trágárság: a puszta gusztustalanság már mit sem ér, ocsmánynak kell lenni, hogy észrevegyék az embert – amíg az ocsmányság is megszokottá nem válik, mint a felturbózott szájú pornócelebek a főműsoridőben.
Így aztán a figyelemfelkeltéshez ma már eszelősség szükségeltetik, olyat kell mondani, hogy a hallgatónak, nézőnek, olvasónak megálljon az esze: tényleg képes felnőtt ember ekkora ökörségeket a saját meggyőződéseként hirdetni?
Az eszelős pedig, vagy inkább aki az eszelősséggel házal a médiában, eléri, amit akart: látszik. Hiszen ez a mi modern világunk legfőbb vágya, cselekedeteink mozgatórugója: látszani. Benne lenni a tévében, de legalább a lapokban, ott lenni a hírportálokon, a facebookon. Hiszen aki nem látszik, az nincs is.
Aki viszont látszik – nos, az azzal az illúzióval gazdagabb, hogy fontos ember, aki számít. És ez bizonyára jó érzés lehet.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Nos, ilyesmi előfordul. Hat éve például az Euronews az Európai Vezető Díj egyik díjazottjává választotta Fekete-Győr Andrást.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
A magyar kormány diktátorként viselkedik a szlovák szervezet szerint.
Tizenhat év alatt nem lehet majd hozzáférni az oldalakhoz.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
