Katinka

„A magyar állapotokra jellemző, hogy ezt még fel sem fogták, nemhogy egy lépést is tettek volna ebbe az irányba. Az, ahogyan Hosszú Katinka a nyilvánosság előtt széttépte a szerződést, amit az elhallgattatására, megvesztegetésére és a reklámcélra való felhasználásra ajánlottak, a leggyönyörűbb megnyilvánulása volt ennek a nyomorúságos, megaláztatásokkal teli, primitív magyar világnak. Egy szabad ember reakciója azoknak az embereknek, akik egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy világszínvonalon gondolkodjanak, dolgozzanak, akik képtelenek kilépni az urambátyám, sógorkomám falusi paraszt mentalitásából, akik semmit nem értenek a világból. A magyar tehetségek, intelligenciák, jó értelemben vett szupersztárok tízezrei naponta élik át a konfliktusaikat és az ütközéseiket ezzel a kicsinyes, besavanyodott primitív világgal. Hosszú Katinka az egyetlen azok közül, akik ezt anyagi és erkölcsi függetlenségük okán megtehetik, aki ezzel szemben kinyilvánítja a véleményét, és gyönyörűség látni, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.

Tipikus volt a magyar reakció arra, amikor Hosszú Katinka megtette a javaslatait arra vonatkozóan, hogy a magyar ugar felzárkózzon a világhoz: lefizetni, megvásárolni, pénzzel elhallgattatni, őt magát saját hasznunkra felhasználni, a sikereit kisajátítani, korrumpálni. Ezzel együtt sunyi módon a magyar nyilvánosság előtt kompromittálni, a sajtóban összeférhetetlennek beállítani, aki csak beszél, de nem lehet vele kommunikálni, mert amikor a nagy Kiss László edző keresi, akkor nem éri el. Ennél primitívebb, aljasabb eljárást keveset lehet elképzelni, de ez Magyarországon nem meglepő, nem kirívó eset, ez a mindennapos gyakorlat. Ez annak az országnak a színvonala, ahol Vajna Timik a sztárok és a példaképek, és az ő szintjükön létezik egy ország. Hosszú Katinka az év nagy részét nem Magyarországon, hanem Amerikában és a világ más részein tölti. Szerencsére nincs ideje arra, hogy hozzászokjon és beletörődjön a magyar provincializmusba és simlisségbe. (…)

Hosszú Katinka egy tükör és egy vádirat Magyarországgal szemben, aki a magyar viszonyok között eltűnt volna, és a maga erejéből a civilizált külvilágban vitte valamire. S most szembesíti a magyar hortobágyot, hogy a ridegtartás micsoda veszteséget okoz, micsoda pazarlás, felmérhetetlen a kár anyagiakban és emberéletben, tehetségben. Hány ember életét teszik tönkre, hány tehetség pusztul bele, egy egész ország elkótyavetyélése zajlik, mert a magyarok még mindig ugyanolyanok, mint voltak Petőfi Sándor korában, s még korábban. A korlátolt magyar nemes, a patópálok, az előjogaikat élvező, a versenyt szívből gyűlölő, minden haladásban és korszerűségben veszélyt látó provincializmus kötelékében vergődnek, és most még ehhez választottak maguknak új urakat is, akik azért nagyon népszerűek, mert ugyanolyan bumburnyákok, mint ők maguk. Nem veszélyeztetik a tespedést holni modernitással, fejlődéssel, szoftverekkel, számítógépekkel, nyílt versennyel, hanem ezeket, mint ellenségeket mutatják be. Hosszú Katinka a legkisebb lány, aki elindult a tarisznyával a világba, sikeres lett, és most visszajött. De hiába akarja elmondani, amit megismert, amit megtanult, hiába akarja felhúzni az országát a világ színvonalára, az ország védekezik, s jelképesen megölik őt, mint minden prófétát a saját hazájában.”