„A nagykövet asszony panelekből építkezik, hiszen ez a dolga, a diplomaták magánvéleménye és hivatali álláspontja között hatalmas lehet a különbség, és sajnos senkit se érdekel, hogy Colleen Bell egyébként mit gondol hazánkról. Az, hogy a »bevándorlók a terror elől menekülnek, így nem terroristák«, egy szépen felépített panel, amelyet egy külügyminisztériumi szerződésben álló magáncég egy washingtoni irodában ülő PR-tanácsadója ötlött ki. (...)
Ha tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, a diplomaták bársonyba csomagolt késeivel, a szavak mögött rejlő fenyegetéssel vagy épp bátorítással, akkor helyén tudjuk kezelni az Egyesült Államok üzeneteit is. Főleg úgy, hogy az igazán fontosak nem a tévében hangzanak el, hanem a Bem téren vagy ilyen-olyan, általunk ismeretlen módokon. A szövetség azonban nem arról szól, hogy mindenben egyezik a véleményünk. Amerika messze van, más problémákkal küzd, globális szereplő, méretének megfelelő gondokkal. Magyarország nem a legfontosabb problémája, még a menekültválság sem az. De minket ez nem kell hogy érdekeljen. Majd csak akkor, ha pulykát sütünk hálaadásra.”