Klímacsúcsozás helyett: szállj ki és gyalogolj!

Bréking: globális környezetvédő aktivista ökológiai lábnyomára bukkantak!

Ha valami ironikus, az az, ha húsz-harminc-negyvenezer okostojás repkedi körbe a világot Párizsba utazva, hogy együtt aggódjanak a klímáért és mindent megtegyenek a klímát terhelő jelenségek visszaszorításáért.

A klímacsúcsok úgynevezett Fontos Események, ahol fontos emberek fontos dolgokról fontoskodnak, hogy aztán a fontos országok a jövő fontos kérdéseiről fontos dokumentumokat fogadjanak el. Vagy sem. Naná, hogy az ENSZ-nek köze van hozzá. Aztán majd ugyanezek a fontos országok reálpolitikusai, gazdasági kulcsszereplői, egyáltalán, a társadalmaik, no meg Föld anyánk maga eldönti, hogy a következő hosszú évtizedekben mit tart magára nézve kötelezőnek ezekből az elfogadott dokumentumokból. Hamarosan véget ér a párizsi klímacsúcs, aztán vagy lesz valami értelmezhető megegyezés a végén, vagy nem. Ahogy ez lenni szokott. Az élet meg majd utat tör magának arra, amerre tud.

A klímaváltozás, jelen esetben a globális felmelegedés ténye hittétel lett, amit mivel sok okos ember képvisel, nyilván igaznak is kell tekinteni, akik meg máshogy gondolkodnak erről a témáról, azok nyilván eretnekek és sarlatánok. Mi nem tudunk igazságot tenni: alig száz-kétszáz éve vannak megbízható feljegyzések a hőmérséklet alakulásáról, a tudomány és technika pedig csak az utóbbi egy-két évtizedben tudott igazán belemenni a téma részleteibe. Majd száz-kétszáz év múlva nyilván sokkal többet tudunk a klímánk alakulásáról. Addig tapogatózunk a nagyvárosok füstködjeiben. 

De annyi bizonyos: a környezetszennyezés rossz dolog. Akik ezt teszik, azok rossz emberek és rossz vállalatok. Azt pedig Ginóékkal mondjuk: a rosszakat el kell ítélni.

Ordas közhely a gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan jelszó. De vannak tartalommal megtölthető jelszavak az eljövendő szebb világ apostolainak érvkészletében, és ezt a jelszót annak tekinthetjük. Hagyjuk a 2100-ig felvázolt klímajövő próféciáit, a klímás papirosokat az első adandó alkalommal kijátszó országok és óriásvállalatok fogadkozásait! Ne áltassuk magunkat azzal, hogy mondjuk Kína és India épp felemelkedő százmillióit meggyőzheted arról, hogy bocsi, mi ugyan a globális középosztály szintjén élünk, de nektek ez nem jár, mert később érkeztetek a klubba.

Ne áltassuk magunkat azzal sem, hogy holnapra vagy holnaputánra kifogy az olaj és a földgáz a bolygó mélyéből; és a globális gazdaság a mi életünkben teljes egészében szélkerekekre és egyébként erősen környezetterhelő napelemekre fog átállni. És azzal is vessünk számot, hogy a Föld bolygó és csillaga, a Nap sem fogja meghallani fohászainkat, és egy nem várt napkitörés vagy egy durvább, globális hatású vulkánkitörés után évekre, évtizedekre szögre akaszthatjuk a klímaváltozás-ellenes dokumentumainkat.

Inkább nézzünk körül, hogy mi magunk, itt és most mit tehetünk a környezetszennyezésünk és környezeti terhelésünk csökkentéséért.

1. Szállj ki és gyalogolj! Ha ez a legoptimálisabb választás. Mert nem kellene a nagyvárosi utakat reggel és este eldugaszolnia a magányos sofőrök által vezetett autóknak, amik a benzinpazarlás, a fölösleges károsanyag-kibocsátás, a városi környezet- és zajszennyezés, a közterek élhetetlenségének és járhatatlanságának igazi jelképei. Lehet gyalog is menni. Vagy kerékpárral. Vagy tömegközlekedéssel. Vagy ezek bármilyen kombinációjával. Sokszor ez gyorsabb is, mintha a hátsónkat a saját kocsinkban meresztve napi két-három órát szenvednénk a dugóban. És ha hétközben találunk jobb megoldást az autónkban való fölösleges terpeszkedésnél, a hétvégén lelkiismeret-furdalás nélkül ülhetünk be a kocsinkba és nyomhatjuk a gázt tövig, hogy elinduljunk a vidéki kirándulásunkra vagy nagybevásárlásunkra.

2. Vásárolj okosan! Ha már nagybevásárlás: azt vedd meg, amire igazán szükséged van! A magyar emberre mintha kifejezetten jellemző lenne a dolgok felhalmozása, különösen ha kajáról van szó. Huszadik századi örökségünk lehet a kóros bespájzolás, mert a génjeinkben van a kérdés, hogy ki tudja, mit hozhat a jövő? Magyar hűtő tömve jó? Vásároljunk inkább tudatosan, és csak annyit, amire tényleg szükségünk van. Nekem speciel kevés dolog esik rosszabbul, mint amikor ki kell dobnom valami élelmiszert a hűtőből, mert lejárt a szavatossága. A pazarlás, a fölösleges pénzkidobás netovábbja ez, miközben minden ilyen apró pazarlásunkkal hozzájárulunk az élelmiszeripar és minden kapcsolódó szektor fölösleges termeléséhez.

3. Vásárolj lokálisan! Persze nem minden áron. De keressük meg a helyi, a regionális, a hazai termelőket, ha olyan dolgot alkotnak és kínálnak nekünk, amiért megéri kiadni a pénzünket. Válasszuk inkább őket, mint a hasonló minőségű, de a világ túlsó feléről ideszállított tömegtermékeket.

4. Ha már szemetet termelünk, szelektáljunk! Örvendetes, hogy országszerte évek óta elterjedt a szelektív hulladékgyűjtés, de persze hosszabb idő kell a társadalmi tudat átformálásához. Kedves Olvasó, legyen szíves használni a szelektív hulladékgyűjtőket, ha már ott vannak − hát nem jó érzés a világot jobb hellyé tenni a kukákig való leslattyogás közben?

5. Tiltsd be magadnak a nejlonzacskókat! Ugyan az ember nem tudja megúszni, hogy néha ne kerüljön a kezébe egy gyűlöletes, plasztikapokalipszist előrevetítő nejlonzacsi, de ha van egy-két vászontáskánk otthon, csak jusson eszünkbe bevásárlás előtt, hogy azokkal induljunk útnak.

6. Kérem, kapcsolja ki! Teljesen fölösleges minden nap fényárban úsztatni a lakásunkat. Ugyanígy fölösleges bekapcsolva hagyni az elektromos kütyüinket. Töredékére csökkenthetjük az áramkiadásunkat, ha csak azt, csak ott és csak akkor kapcsoljuk be, amikor azt ténylegesen használjuk. 

7. Szigetelj! Ablakot, falat, lakást, házat, lakótömböt! Döbbenetes mértékű hosszú távú kiadáscsökkentést eredményezhet a modern szigetelés és/vagy nyílászárócsere egyszeri beruházása. Durván csökkenthetjük a rezsinket és még Magyarország energiafüggetlenségi harcát is erősíthetjük a saját szerény hozzájárulásunkkal. Van egy csomó program, támogatási lehetőség, csak élni kell velük.

8. Ha teheted, ne légkondizz, se télen, se nyáron; de ha erre kényszerülsz, ne told túl sem a fűtést, sem a hűtést. Magyarország se nem Dubai, se nem Irkutszk, bírjuk ki valamennyire az éves hőingadozásokat, és akkor nem kell a nyár közepén idétlen megfázásokkal, pláne nem durvább fertőzésekkel, gyulladásokkal szenvednünk a hibás légkondi miatt.

9. Ne áraszd el a mosogatót, a mosdót, a kádat és a zuhanyzót folyamatosan ömlő ivóvízzel. Annyi vizet fogyassz, amennyire tényleg szükséged van. Mert nem, nem tudjuk eléggé értékelni az ivóvizünk, egyáltalán a víz értékét itt, Közép-Európában. Nézzünk egy kicsit körbe a világban. És zárjuk el a csapot, amikor nincs rá szükség.

10. Ültess egy fát. Mert csak.