Kemény Zsófi: Is-is. Előny, hogy ismertem a lehetőségeket, a működő közösségeket, a pályázatokat. Tudtam, melyik laphoz érdemes verset küldeni. És az is előny, hogy ha megírok egy verset (vagy mást), meg tudom mutatni apámnak, ő nem enged vackokat kiadni a kezemből. De hátrány, hogy hozzá mérnek, és bántó a feltételezés, hogy egyengeti az utamat. A sajátját sem tudja, nemhogy az enyémet.
Mácsai Pál: A különbség az, hogy Zsófi és az édesapja ugyanazon a pályán mozognak, én és apám nem. Egyébként nekem fájt, hogy a pályám mutatósabb természete miatt egy idő után engem jobban ismertek, mint őt. Miattam kezdtek vele például interjúzni. De hosszú távon ő áll nyerésre, mert az ő dolgai, képei megmaradnak. A színház elmúlik, csak foltok maradnak belőle a nézőben. Közérzetek.