Aki elhiszi, hogy egy bérgyilkos, aki 1 millió dollárért öl, az utána odaáll egy tv-műsor kamerája elé és ezt 600 dollárért el is mondja, az ne olvassa tovább ezt az írást!
„Néztem Friderikusz beszélgetését Frei-jel és rájöttem: hibát követtem el. Jóvá teszem.
De mindenekelőtt - aki elhiszi, hogy egy bérgyilkos, aki 1 millió dollárért öl, az utána odaáll egy tv műsor kamerája elé és ezt 600 dollárért el is mondja, az ne olvassa tovább ezt az írást!…
A többieknek. Jó néhány éve Frei készített egy »riport sorozatot«, amelyben - mondjuk ki kereken - nem mindíg az igazság vitte a főszerepet. Ő ezt - ebből a Friderikusz műsorból tudtam meg - »entertainment riport«-nak nevezte, amelyben a »szórakoztató elemeket keverte a valósággal«. Csakhogy akkor ezt nem árulta el. Akkoriban ezek rendkívüli riportként voltak »eladva«. Voltak ennek megmosolyogtató elemei, amikor például az ebola »születésének helyszínéről« egy mocskos kis kunyhóból »jelentett csak itt és csak Önöknek«. Az ugyan nem derült ki sosem, hogy honnan tudható, hogy miért pont abból az afrikai kunyhóból indult a járvány, de a »mi fiúnk élete kockáztatásával csak nekünk megmutatta« a frankót. Szakma-szerte ismertek voltak különböző kisebb-nagyobb hazugságai, vagy ahogyan ő fogalmazza »entertainment elemei«. Például, amikor elvitt két kollegát az »északi-sarkra«, s jégkunyhókban élték mindennapjaikat. A kollegák lelke rajta, ha nem mondják el, hogy »hol is volt az északi sarok«? Mindenki - én is - csak legyintettünk rá. Hiba volt. Én is hibáztam a legyintéssel, mert ezzel indult el a riporteri szakma lerohasztása, hiteltelenítése.
Mígnem eljutottunk a bérgyilkosokról szóló műsorig. Ez a 2002-es választási kampány finisében került adásba. Egy orosz »bérgyilkossal« készült az egyik beszélgetés Moszkvában, amelyben elhangzott az ominózus kérdés: »Mennyiért ölné meg a magyar miniszterelnököt?« Erre a mi »bérgyilkosunk« közölte, hogy egy millió dollárért. Ezt a »riportot« már nem hagyhatta ki a politika sem, s a következő vasárnap a HÉT című műsorban megjelent Orbánné, akitől egy könnyes riportban megtudhattuk, hogy milyen borzalmas is az ő életük most, mert a gyerekektől az iskolában azt kérdezik az iskolatársaik, hogy »meg fogják ölni az apukádat?«
Ekkor jutottam el oda, hogy ezt nem lehet tovább hagyni. Felhívtam egy moszkvai gyártásvezető kollegát, aki 24 óra alatt megtalálta azt a statisztát, aki eljátszotta a bérgyilkost. Kimentem, s elkészítettem a riportot, amelyben elmondta, hogy egy autókereskedésben dolgozik, s mellékesen statisztál filmekben. Erre a szerepre is így szerződtették 600 dollárért, amiből végül 400-at kapott meg, mert a magyar producer /Frei/ levonta belőle a kévéházban együtt fogyasztott italok árát. (Jó sokat ihattak...)
Hazafelé jöttem, amikor a repülőgép kapitánya behívott a pilótafülkébe, s a következő üzenetet adta át: »Azt kéri a Frei úr az Ön feleségén keresztül, hogy ne beszéljen a Ferihegyen Önre váró újságírókkal, mielőtt vele nem találkozik.«
Így tettem. Hiba volt. A Hélia szálló előtt találkoztunk. /Friderikusznak most azt állította, hogy soha nem beszéltünk!/ Könyörgött, hogy ne adjam le a riportot, mert tönkre teszem a pályáját. Én azt mondtam: ebből csak úgy tud jól kijönni, ha ő mondja el, hogy hazudott. Ha megteszi, akkor nem adom le a riportot.
Ez volt a második hiba, amit elkövettem. Mert azonnal teleordította a magyar sajtót, hogy én megzsaroltam - ezzel a persze a mostani saját magát hazudtolta meg, hiszen ha soha nem beszéltünk, ahogyan most állította, akkor hogyan zsarolhattam meg? - azzal, ha »bevallja, hogy politikai megrendelésre készítette a beszélgetést, akkor nem adom le.«
Ezt követte még akkor egy sor hazugság, úgyhogy végül adásba került a riport. Amit azóta sem értek, hogy miért hitték el az emberek a mesét? Miért nem a józan ész győz? Ő telezengte a világot, hogy a gyerekeivel, most el kell költöznie az országból, mert itt veszélyben van »az orosz maffiától«. Ezt sem értettem. Az »orosz maffia« Ausztriában már nem találja meg? Mindegy.
Mindenesetre a riport sugárzása után másodszor is megkeresett és megkerestetett régi kollegákkal, hogy álljak le, s »temessük el« az egész történetet.
Harmadik hiba. Elgondolkodtam. Tényleg. Szabad tönkre tennem egy karriert? Leálltam. Mivel álltam le? Volt, s van egy második riport. Ugyanis Frei adása utáni napon kacagva hívott fel a szerencsi rendőrkapitányság akkori bűnügyi vezetője. Tudom-e, hogy ki volt a műsorban bemutatott másik »bérgyilkos«, akivel a soproni börtönben készült a beszélgetés, aki egybek mellett elmondta magáról, hogy megjárta a francia idegenlégiót, ahol »gyilkoló géppé képezték ki«? Aki bevallott egy romániai gyilkosságot és megmutatta azt a sérülést, amit a légióban szerzett? A szerencsi rendőr elmondta, hogy a férfi, aki a filmben szerepelt egy pitiáner tolvaj, akit ők Szerencsen és környékén számtalanszor elkaptak. Élete nagyobbik felét különféle hazai börtönökben töltötte. Külföldön életében nem járt. A sérülését pedig egy szociális otthon kerítésén lopás közben szerezte, ahol fennakadt, s a rendőrök szedték onnan le. Egyébként a beszélgetésből nemzetközi bonyoldalom is támadt, mert a román rendőrök keresni kezdték odakint az »áldozatot«. Szóval ezt riportot a rendőrrel, a »2-es számú bérgyilkossal«, a könyörgésére már nem adtam le. DE!!!…
Ragaszkodtam ahhoz, hogy írjunk egy megállapodást, hogy mostantól nem nyilatkozunk egymásról semmit, s aki ezt megszegi az fizet a másiknak 1.000.000 forintot. A megállapodást két ügyvéd készítette el. Az övé akkor Bárándyné dr. volt. Az enyém dr. Pap Gábor. A megállapodás az ügyvédeknél maradt letétben. Nem sokkal később megszegte. Az ügyvédje ki is fizette az 1.000.000-t.
Most a Friderikusz műsorban - ez egy újabb hazugság! - nem az orosz maffia miatt, aminek soha semmi köze nem volt sem Freihez, sem hozzám, sem ehhez a hazugsághegyhez - nem akart beszélni az ügyről, hanem a megállapodás miatt.
Még valami, aminek igazából már nincsen sok köze magához a gyilkos riporthoz, de ebben a beszélgetésben hivatva volt Frei nagyszerűségét ábrázolni - a gyerekeit imádó családapa képe. Nos nem sokkal a történetet követően hallottam a szakmában, hogy kirúgta a feleségét a gyerekekkel együtt, akik albérletbe kényszerültek. A felesége - akiről most »lesajnálva beszélt«, akit ő túlnött - egyébként tehetséges kollegina, ott állt a két gyerekkel és munka nélkül. Soha nem ismertem, személyesen nem találkoztunk - de ekkor a feleségem noszogatására felhívtam - s munkát ajánlottam a TV ügyvédje című akkor futó műsorban. Sírva köszönte, majd azt mondta: »Nem vállalhatok nálad munkát mert Tamás megöl.« A többiről - ha akar - beszéljen ő.
Utólag persze tudom, mit hibáztam - bedőltem miként majdnem mindenki - egy kényszeres hazudozónak. Azt hiszem, ebben a Friderikusz műsorban mondta ki a frankót Fridi, amikor azt mondta neki: »Te most találtad meg önmagad, a regényírásban.« A regényírásban szabadon szárnyalhat a fantázia. Nem köti a valóság. Valóban igaza lehet, csak közben nagymértékben hozzájárult egy másik, a riporteri szakma hiteltelenítéséhez.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Horváth József, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója szerint tisztázni kell, honnan jött a dezinformációs „csomag”, ki rakta össze, és milyen szándékkal.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Ami szégyen, hogy a balliberális propagandasajtó tendenciózusan elhallhatja ezeket a híreket.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Így vagy úgy, de sikerült újra olyan helyzetbe hozni magunkat, hogy alkalmazkodnunk kell. Varga Mátyás Zsolt írása.
Elvétve eshet néhány centi hó, de inkább a napsütés lesz jellemző a jövő hétre.
Kellemetlen incidens történt a Vörös-tenger felett.
