Én és a PKP legyőzhetjük Orbánt, más nem

„Nem véletlen, hogy Orbán foggal-körömmel harcol a nyilvánosság feletti uralomért. (Érthetően) a nyilvánosság nélkül Orbán sem létezne, ezért a nyilvánosság feletti ellenőrzéssel semmi mást nem akar elérni, minthogy senki más ne lehessen valaki. Ezt hívják teljes unfair politizálásnak, magyarul diktatúrának. A diktatúra manapság sokkal finomabban működik, mint azt a polgárok 98%-a érzékeli, nem kell fekete kocsikban elfurikázni (egyelőre) a pártvezetőket. Elég nem hagyni őket szóhoz jutni -- illetve elérni, amire pl. Juhász Péterrel kapcsolatban hajtanak, hogy a folyamatos akciózással nevetségessé váljanak.

Orbánnak létrehoztak a századvéges-finkelsteni tengelyben egy (ideahaza) versenyképes narratívát, amihez csaknem kizárólagos nyilvánosságot teremtett magának. A »tehetsége« nagy része ebből áll -- a tagadhatatlan politikai érzéke és Európa folyamatos tehetetlensége biztosította legitimitás mellett. Kár, hogy azok az ellenfelei, akik a saját sajtójukban legalább nyilvánossághoz jutnak képtelenek egy narratívát felállítani, és képtelenek mindenekelőtt lelépni.

Félreértés ne essék: az orbánizmushoz ugyanis kell még egy dolog a narratíva, a nyilvánosság kontrollja, és Orbán személye mellett: az ellenzékiség intézményrendszere (politikusai, sajtója, értelmisége). Ez utóbbiak legalább olyan fontos garanciái a rendszer rendíthetetlenségének, mint az előbbiek. Ami összességében némileg megnehezíti a helyzetünket, ha nem is képes ellehetetleníteni. Végtére is: én és a PKP legyőzhetjük Orbánt, más -- aki most a porondon van -- nem. Ha magukba néznek egy őszinte percükben, maguk is tudják.”