A lefejezett plüssmaci

„Az Iszlám Állam új videót tett fel az internetre. Tanévkezdés idején hasznos példa arra, mennyire fontos a nevelés. A felvételen hároméves vigyori kisfiú, tündéri kis lurkó a legaranyosabb korban. Csak éppen az iszlám harcosok fekete ruháját, egyensapkáját viseli. Olyan büszkén hordja, ahogy az ovis jelmezbálon a Superman maskarájában feszítene, háta mögött államuk zászlója.

Kisbabásan dundi, gyömöszölni való karocskák, elbűvölt mosoly. Egyik kezében hatalmas kés, a másikban hófehér plüssmaci. Az is aranyos. A gyerek boldogan nyiszálni kezdi a nagy késsel a torkát, végül sikeresen lefejezi. A háttérből férfihang biztatja: Hitetlen! A kicsi csupa öröm: elégedett a várható dicsérettel és saját ügyességével is. A végén ugyanazzal a mozdulattal emeli magasba a kést, mint amilyet már többször láttunk a túszok kivégzése után a híradók rettenetes képsorain.

Nálunk persze semmi hasonló szörnyűségre nem kell számítani. De amikor a 750 ezer iskolást fehér ingben, blúzban, kimosdatva és megfésülve elengedjük az évnyitóra, jó tudni, még sokfelé formálhatóak. Remélhetőleg kedves és nyitott szellemű pedagógusok kezébe kerülnek, lesz kedvenc tanáruk, tanítónénijük, akire életük végéig emlékezni fognak. Lesz szerencséjük olyan érdekes tanárszemélyiségekhez, akiknek szokásairól és történeteiről évtizedek múlva is anekdotáznak majd az osztálytalálkozókon. A napi rutinba beleszürkült tanárokkal ez sosem fordul elő. Pedig ma iszonyú nehéz elkerülniük az elfásulást, a fáradást, a kiszolgáltatottságot, a csüggedt alkalmazkodást. Iszonyú nehéz az egyentankönyvek, tantervek, kötelező magatartási kódexek dresszúrája alatt egyéninek, érdekesnek, megjegyezhetőnek maradni.”