Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Az A REND vezetése és állománya megunva a fél és kevésbé hiteles információkat, pár ember bevonásával egy három részletben végrehajtandó tervezetet dolgozott ki a jelenlegi migráns helyzettel kapcsolatban.
„Nem akartam még a teljes anyagot kiadni, mivel két ügyben is tart jelenleg a nyomozás, és az itt leírtak egy része bizonyosan felhasználható majd a tárgyaláson, de sajnálattal tapasztalom, hogy egyre több ismerősöm tartja hiteles forrásnak a liberális oldalakat. Az arc-nélküli portálon nem lepődöm meg, hiszen tőlük nem vártam mást, még a sékeles íráson jót is mosolyogtam. De a lényeg: Az A REND vezetése és állománya megunva a fél és kevésbé hiteles információkat, pár ember bevonásával egy három részletben végrehajtandó tervezetet dolgozott ki a jelenlegi migráns helyzettel kapcsolatban. Első lépésben teljesen nyíltan (https://www.facebook.com/kiss.robert.334/posts/931911340206563?pnref=story ) mentünk le. Második körben már beépülve a liberális táborba, konzervekkel, ruhaadományokkal és fizetett tolmáccsal felszerelve érkeztünk le. Ebből lett az első ügy, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint a mostani, de úgy látszik az nem volt akkor érdekes. (https://www.facebook.com/kiss.robert.334/posts/934083433322687 ) A mostani eset előkészületei, már június közepén elkezdődtek. Autókat szereztünk, tolmácsokat fogadtunk, és július első heteiben az erdőket jártuk. Gyakran megfordultunk azokon a helyeken, ahol a menekültek elmondása szerint a »szállítók« dolgoznak. Nagy taxis körutakat tettünk Szegeden, laza beszélgetés és némi készpénz segítségével kifaggatva a helyi taxisokat a szállítási módszerekről. Jártuk a szállítási útvonalakat, néha több tíz órát várakoztunk egy-egy »szállító« felbukkanását várva. Két hét alatt sikerült annyira jóba kerülni velük, hogy amikor megérkeztünk, már odajöttek köszönni. Arcról ismertük már a megfigyelőket, akik 12-24 órás váltásban voltak kint, figyelni a menekült és a rendőrségi forgalmat.Elmesélték, hogy előző nap mennyi fuvarjuk volt, ki milyen új, vagy éppen hány autót vett a héten. Megállapodtunk az egyébként török állampolgárságú segítőjükkel, hogy ha van infója vagy esetleg dokumentumai a bevándorlókról, azt az alkalmanként kialkudott összegért átadja nekünk. Órában összeszámolva, napokat töltöttünk a határ szélén az erdőben. Elmondták, hogy ki miért van itt. Hova akarnak menni, ki adja a pénzt. Négy szálloda nevét is sikerült kideríteni Budapesten, ahol papírok nélkül is fogadják őket. Volt olyan, közvetítő, aki közölte, hogy ha embereket akarunk szállítani, nyugodtan tegyük rajta keresztül, mert van kapcsolata a rendőrségen. Gyakran alkalmaztuk a telefonos infószerzést. Nem létező, vagy éppen előre megbeszélt infókat beszéltünk meg telefonon, úgy, hogy azt nagyon sokan hallják azok akik a környéken sétálnak. Így tudtuk magunkat hitelesíteni a »szállítók« előtt.Az elfogás ténye tényleg valós amit a portálok leírtak, de azt már elfelejtették közölni, hogy az elfogáskor rajtam kívül az autóban senki nem tartózkodott. A több ezer eurós lefoglalás ténye is hamis állítás. Valóban volt nálam euró, hiszen ezekben a körökben már nem lehet forinttal fizetni. Mind a tolmácsok, mind az informátorok euróért dolgoznak. Azt is elfelejtették leírni, hogy elfogáskor szétverték a szélvédőmet, nem kaptam enni 14 órán keresztül, és azt sem, hogy senkit nem érdekelt a rendőrségen az amit kiderítettünk. Sem az arcok, sem a nevek, se a címek. Kíváncsi leszek, hogy akik kirakták a szennyet, vajon ezt is kirakják-e alá?”