Görög dráma – vagy több?

„Napjaink drámájának megállításához szükség van az Európai Unió mielőbbi reformjára. A kontraszelektált, berozsdásodott gondolkodású, pártideológiák rabjaiként munkálkodó vezető tisztségű bürokraták cseréje elkerülhetetlen. Európának fel kell mutatnia, hogy rendelkezik olyan szellemi munícióval, amely a tárgyalóasztaloknál a globalizációval szemben egyenrangú erőt képvisel. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szövetséges országok érdekei egymással is ütközhetnek. Hogy mennyire így van ez, igazolja az Egyesült Államok és az Európai Unió kapcsolati rendszere. (…)

Görögország példájához visszatérve, beláthatjuk, hogy a civil társadalom nem mellőzhető. Az erős legitimitást követelő válságkormányzáshoz a néppel folytatott konzultációk szükségesek. Két választás között felmerülő nemzeti sorskérdések eldöntésének fóruma pedig a népszavazás. 

Az Európai Uniónak tudomásul kell vennie, hogy a nemzetek akaratát nem lehet fölülírni. Viszont lehet és kell is szinkronizálni. Ha nem is egyszerű, de jelenleg ez a legfőbb feladat. Ha sikerül közösen megoldanunk, Euró­pa egysége tartóssá válhat. 

A különböző pártérdekű ideoló­giák, eltérő nézetek ütköztetésének helye az országokon belül van. Ezért az egyes tagországok polgárainak választásokon kialakított többségi akaratát az Európai Parlamentben kialakított pártszövetségek és aktuális számarányok nem változtathatják meg, mert ez a klasszikus demokrácia lerombolásához vezet!”