A politikai cinizmus kampánya

„A Fidesz tavaly ősz óta próbálkozik kétségbeesetten azzal, hogy támogatottságának apadását megállítsa. Belső feszültségek, komoly tüntetések, külpolitikai elszigetelődés, erősödő Jobbik és elvesztett időközi választások – a kormányoldal az utóbbi öt év legkellemetlenebb hónapjait élhette át. A menekültekkel szembeni fellépést nem a kormányzat ereje, hanem gyengesége okozta. (...)

A menekültkérdés tematizálására nem érdemes úgy tekinteni, mint elsősorban vagy kizárólag a Jobbik erősödésére adott reakcióra – nem jobban, mint a keményen dolgozó kisemberek elvetélt kísérletére. A választó nem úgy gondolkodik, hogy tetszik neki a Jobbik cukisága, és ezért egyik hónapban átmegy a Jobbikhoz, de – mivel nem szereti a menekülteket – egy menekültellenes kampány miatt visszatér a Fideszhez. A Jobbik erősödésének sok oka van, de képletesen úgy írható le, hogy a Jobbik új szavazói dühösek voltak a Fideszre, és erőt – és egyre inkább biztonságot – láttak a Jobbikban.

Ha a Fidesz tud erőt és biztonságot mutatni – és közben dühösnek lehet lenni a baloldalra és a menekültekre is –, az megerősítheti a kormányoldal pozícióit. (...)

A kampány politikai szándékának megértése azért is fontos, mert kijelöli, milyen ponton támadható. Miközben a szakmai érveket és számokat érdemes felsorakoztatni, lényeges emlékezni: a társadalmi attitűdöket ismerve ezen a fronton a többség a Fidesz álláspontját osztja. A kormány másra sem vár, minthogy »menekültbarátnak« bélyegezhesse ellenfeleit, és Brüsszel kiszolgálóit lássa a kampány ellenzőiben.

Talán éppen ezért is lephette meg a Fideszt a fenti toposzoktól idegen gondolkodást jelző »plakátszaggatási« mozgalom. Bár gyorsan megjelentek az ellenzék »erőszakosságára« utaló jelek, a mai ellenzékről sok mindent lehet hinni, de hogy militáns és erőszakos lenne, aligha. Ráadásul a plakátok rongálása elemi erővel jelzi: nincs mindenki a kormány mellett.”