„Tűnődve válaszolta ezt egy kedves ismerős teológus-pszichiáternő, mikor megkérdeztem, szerinte miben különbözik a férfiakétól, és milyen a nők lelkisége, Isten-keresése. A problémák, megakadások, élmények hasonlóak, ugyanazok, mindegy, hogy valaki férfi-e vagy nő. Ember van.
Ez egy első válasz volt, amolyan csípőből adott. Máig figyelmeztet arra, hogy mindig az EGÉSZ-et nézzem, az embert. Akit - mint a Biblia írja - kétneműnek alkotott Isten. Férfinak és nőnek. És így, ketten Isten képmásai. Vagyis, emberrel nem lehet találkozni, hanem csak férfival és nővel - az ember már absztrakció.
És ebben már benne van az a meggyőződésem, hogy ez a kétféleség, a férfié és nőé - más-más hangsúlyokkal, adottságokkal, látásmóddal, gondolkodásmóddal - Isten képmása. Isten önmagából mást nyilatkoztatott ki a férfiban és mást a nőben, s ha Őt keressük, vagy magunkat akarjuk megérteni, akkor saját, külön utat járunk.