Véd és dac

"nekünk senki sem parancsolhat. Nem is kérhet, nem is utasíthat"... Világos kettős beszéd egy ellendrukkertől... Ezek az idegenszívű ellendrukkerek már kezdik felfogni, hogy itt is ÖNGÓLT lőttek - ezért most elkezdenek mindkét kapura lövöldözni... De valamiért még mindig könnyebben megy az öngól... :D

Hááát igen, itt az ideje, hogy egy ilyen szervilis barom részére valaki elmagyarázza azt a szép szót, hogy szuverén állam. Tudom én, hogy a megszokás nagy úr, és a kedves szerző hozzászokott, hogy valahonnan külföldről mondják meg, hogy mit lehet és mit nem lehet csinálni. Bár azt gondoltam 25 év talán elég felfogni a változást, de a jelek szerint ez állandósult állapot maradt Sebesnél...

Pedig hány helyen feljelentettük. Ráugrott Brüsszel, irattunk cikkeket a Franfurterben, a Timesban, szóltunk a Tasznak, Helsinki bizocccságnak, a Freedom Hausenak,Goodfriend barátunk is bedobta magát, csináltunk romaügyet, antiszemitizmust, de sehol sem tartunk. Az nem lehet, hogy magyarország csak megy a saját útján, minket meg kihagynak a buliból. Hát mikor volt ez itt szokás emberek? Ilyet még az átkosban éltünk, ott mindenki tudta, nélkülünk nem lehet dönteni. Most meg tessék. Hát hova vezet ez?

Kedves szerzőnk, az elvtársaid vörös segélye pedig így működött: Az ausztráliai bevándorlótáborban együtt voltam egy csomó chileivel, akik szintén frissen érkeztek. Barátságba keveredtünk, együtt jártunk angolra, együtt fociztunk táboron belül is és a chileiek fociklubjában. Valamikor 1976-ban jön mérgesen hozzám az egyik chilei, Roberto és szidni kezd, hogy mi magyarok mekkora gazemberek vagyunk. Hát mi a baj, Roberto? – kérdezem. Elmondja: Az Allende rendszer bukása után Magyarország is befogadott chilei politikai menekülteket. Többek között Svédország is. Egy idő után híre ment a magyarországiak között, hogy a Svédországba kerülteknek mennyivel jobb dolguk van. A magyarországi chileiek egy csoportja erre kérvényezni kezdte a Kádár rendszert, hogy engedjék őket Svédországba. A huzavona azzal végződött, hogy a magyar kommunisták a hozzájuk menekülteket nem a kérésüknek megfelelően továbbították Svédországba, hanem egy géppel visszaküldték őket Chilébe, ahonnan jöttek. Miután befejezte a történetet, amiért szentségelt, megmondtam neki, engem ezért ne szidjon, én ismerem azt a rendszert, amely elől eljöttem. Lehet, hogy pont ők nem ismerték, nagy illúzióik közepette, a kommunisták természetét?