A pénznek van egyfajta súrlódása

„Ha ilyen hatalmas komplexumok is ellenérdekeltek a reformokban, akkor volt már valami szabotázs vagy ellenállás az antikorrupciós kampánnyal szemben?

Annak, hogy a központi kormányzat utasításait nem hajtjuk végre, van egy laza 2200 éves története. Van egy ősi kínai közmondás: »Az Ég magas, a Császár messze van.« Azaz valamit mond a Császár, itt meg helyben elintézzük magunk az ügyeket. És a nagyvállalatokon kívül erről is szól az egész kampány: letörni a helyi erők ellenállását. Mert nem úgy megy a kampány, hogy leszólnak: »Csókolom, tessék valahogy megszüntetni a korrupciót!«, hanem úgy, hogy Pekingből vagy a szomszédos tartományból küldik oda a Központi Fegyelmi és Ellenőrző Bizottság embereit. Arról, hogy mennyire kemény a belső ellenállás, csak mendemondák vannak. Arról is beszélnek, hogy már volt 3-4 meghiúsult merénylet Hszi Csin-ping ellen, de Kínában sosem tudhatjuk, hogy ezt nem pont az ő kommunikációs apparátusa terjeszti-e. (...)

Érdemes a korrupcióellenes hadjárat nyugati szemmel szokatlan jellegéről is beszélni. Nyugaton ugye azt mondják: az átláthatóságot, a pártatlanságot az intézmények ellenőrizhetőségével, kiegyensúlyozottságával lehet megteremteni. Emögött az emberi természetről vallott óvatos, mondhatni pesszimista felfogás van: ha van lehetősége, az ember lop. Ezzel szemben Kínában szerkezeti váltás helyett az embereket, a kultúrát váltják le, jó konfuciánus módra hisznek abban, hogy erényes emberek kellenek a fontos pozíciókra.

Sokan pont emiatt szkeptikusak Nyugaton az egész kampánnyal kapcsolatban. De egy tekintélyelvű egypártrendszerre nem az a jellemző, hogy saját maguk teremtsék meg a fékek és egyensúlyokat; ha megteremtené a független ügyészséget és bíróságot, a Kínai Kommunista Párt lehúzhatná magát a vécén. De a nyugati elemzők részéről némileg wishful thinking az, hogy »á úgyis öt év múlva visszatér a lopás, és szétrohad az egész«. Visszatér persze, de a rendszer nyert újabb öt évet. A Kommunista Párt pedig évtizedek óta lényegében hasonló kampányokkal különösebb megrázkódtatás nélkül tud uralkodni.

Azt lehet tudni, vagy - Kínáról beszélünk - sejteni, hogy a helyiek körében nagyon népszerű a korrupcióellenes hadjárat. De a Nyugat, a befektetők részéről milyen a fogadtatás?

Annak mindenki örül, ha elvisznek egy korrupt hivatalnokot, aki előző nap még élet-halál ura volt, és bezárják egy sötét cellába fél évre. Értük senki nem hullat könnyeket. A kritika inkább arra irányul, hogy kiszámíthatatlan, nem az van, hogy vannak bizonyos normák, aki ezeket nem tartja be, azt elviszik, hanem egyszer csak észreveszik egy adott vállalatnál, hogy a Csou elvtársat meg Li elvtársat elvitték a cégből, és senki nem tudja, pontosan miért. Az alapprobléma, hogy nagyon nehéz olyan katonai-, állami- cég- vagy pártvezetőt, akiről ne lehetne előszedni, hogy nyolc évvel ezelőtt elfogadott egy ezerjüanos whiskeyt vagy egy macaoi luxusutat.”