„Összefoglalóan: megítélésem szerint nem az alkotmány adta korlátok miatt vált lehetetlenné a rendszerváltás következetesebb megvalósítása, hanem egy kettős hatalmi rendszer létrejötte miatt, amelyben a puszta kormányhatalom társadalmi erőforrások nélkül maradt, az ellenzék mögé beállt ellenhatalmak pedig megbénították a kormányhatalmat. A Sólyom-féle alkotmánybírói többség ebben a légkörben tudta átépíteni az alkotmányban ténylegesen benne lévő többségi parlamentarizmust a hatalmi ágak szétválasztására, amivel a kettős hatalomnak megadta az alkotmányjogi keretet.
A félreértések elkerülésére hadd jelezzem, hogy az új alaptörvényben ma már benne van a hatalommegosztás, és a folyamatosan működő állami demokráciában én ezt fontosnak is gondolom. Kellenek az ellensúlyok és kontrollok, mert ahogy Lord Acton mondta valaha: »A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál.« De itt most a rendszerváltásnak a kivételes tennivalókat megkövetelő rendszerét elemeztem, ahol a szokásos kormányváltások helyett és az ezekre szabott változtatások helyett egy radikálisabb változtatás – a rendszerváltás! – volt a napirenden. Ehhez pedig megfelelőbb volt – lett volna! – az akkori alkotmányba foglalt többségi parlamentarizmus erős kormányhatalma.”