A naív liberális humanista erkölcsi érzékenység

„A bölcs politika legalább fél szemmel a jövőt kémleli: nem a holnapot, hanem a holnaputánt. A bevándorlás kérdésében valójában nem a pillanatnyi állapot a fontos, hanem az, milyen lesz az ország jövője.

A bevándorlásellenes kampányt ellenzők nem hazudtolják meg önmagukat. A naiv liberális humanista, a felvilágosult világpolgár erkölcsi érzékenységét sérti, ha valaki azt mondja: nem jöhet be akárki. Persze a liberális humanisták érzékenysége – tisztelet a kivételnek – meglehetősen sajátos. Általában szeretik a nagy, absztrakt egészeket, így az emberiségért, a szegényekért aggódnak. Így nem is értik, miért lehet valakinek fontosabb a saját családja, a saját nemzete az afgán vagy koszovói bevándorlónál. A humanista számára minden ember egyenlő. Miért volna fontosabb valakinek a saját anyja a – ráadásul szegény, elesett – bevándorlónál, menekültnél? A liberális humanista illúziók rabja, szerinte csak az előítéletek, rosszindulat eredménye az, hogy a párduc még nem tanyázik együtt a gödölyével.”