Csibefutam

„A legutóbbi világháborúban is évekbe telt, amíg megjött a segítség. Előtte egy megvadult birodalom csapkodta le egyenként a nemzetállamokat, és a végére Európa fele már orosz uralom alatt nyögött.

Benne Magyarország. Sajnos nem valószínű, hogy Juncker felvetése itthon nagyobb visszhangot verne, mint Hende Csaba magánélete. Pedig nekünk biztosan elemi érdekünk, hogy minél előbb létrejöjjön az uniós hadsereg. Magunkat ugyanis egy csendes hóeséstől sem tudjuk megvédeni. De az sem elhanyagolható, milyen karrierlehetőségeket nyitna a magyar fiatalok előtt a közös sereg.

A briteknek viszont volt idejük foglalkozni a kérdéssel, és ellenállásukból világos, hogy a közös fegyveres erő nem holnap alakul meg. Lehet, hogy előbb a szívekben kell létrejönnie. Filmekben, játékokban és képregényekben és akciófigurákban, hogy egyszer, minél előbb életre hívja a közös lelkesedés. A kisfiúké és apukáké, akik beleélik magukat az édes álomba, hogy van európai G. I. Joe.

És aztán dolgoznia kell annak a hadseregnek békeidőben is, katasztrófák után és árvizekben, amíg közhellyé válik, hogy ha baj van, jönnek a mieink lánctalpon, rotorkerepléssel. És megöleljük egymást, lengyel a németet, német a franciát, román a magyart, mert jár egy ölelés annak, aki kihúz a romok alól, akármilyen nyelvet is beszél. Így lesz a fegyverbarátságban közös nyelvünk az ölelés.”