Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz

„Amit Kocsis kikommunikált magából, az nem szerény vélemény, hanem egy roppant jellemző attitűd megjelenítése. Tessék megnézni a poszt alatti hozzászólásokat, ott dühöng, szitkozódik, büfög a ker-nemzeti siserahad, amelyik annyira keresztény és nemzeti, hogy néhány éve még ugyanez a kör a kádári nacionalizmus jegyében románozta az erdélyi magyarokat. A képviselő és a képviseltek egymásra találtak. Egészséges lelkületű országban az egész garnitúrát ki kéne közösíteni, itt ők adják a kormánytöbbséget, sőt a következő kormánytöbbséget is, mert a legnagyobb ellenzéki párt közönsége sem vélekedik másként, és teljesen nyilvánvaló, hogy nekem kellene még ezután a cikk után szégyellnem magam. Mert nálunk büszkének lenni csak az ostobaságra, a kicsinyességre, az aljasságra lehet. No, meg a hazugságra.

Azt hazudjuk magunknak, hogy vendégszerető nép vagyunk. Ennek látható megnyilvánulása a német turisták lehúzására fölmelegített mirelit nokedli és a hozzácsapott néhány mócsing. Azt hazudja magának a nyáj, hogy keresztény, miközben az irgalmasságról nem is hallott. Azzal áltatjuk magunkat, hogy hősies nemzet vagyunk, amelyik mert bátran kiállni mások ügyéért, ám kiüldöznénk a menedékért folyamodókat, holott a mi menekültjeink százezreit fogadta be a nagyvilág megannyi állama.”