Érvek és ellenérvek a paksi bővítésről

 

A diákbizottság tagjainak véleménye is megoszlott a legtöbb kérdésben, abban azonban egyetértettünk, hogy egy ilyen horderejű országos vállalkozás megítélése nem egy szűk szakma vagy politikai döntéshozó testület illetékességi körébe tartozik. Számos tudományterület szempontjainak figyelembevételére, alternatív álláspontok nyilvános szembesítésére volna ilyenkor szükség ahhoz, hogy jó döntés szülessen. Az önálló véleményalkotáshoz szükséges információhoz pedig valamennyi érintettnek, tehát az állam minden polgárának hozzáférést kell biztosítani. 

 

Ezzel az igénnyel szerveztük meg április 29-én Paksról az igazság! – Paksról Mindenkinek című rendezvényünket a Párbeszéd Házában, ahol az állampolgári tanácsok (citizens jury) eljárásrendjét is figyelembe véve független szakértőket hallgattunk meg, akik a paksi beruházás energetikai, gazdasági, külpolitikai és jogi vonatkozásaival kapcsolatos kérdéseinkre válaszoltak.  A beruházást pártoló illetve ellenző álláspont érveit május 8-i ülésünkön két szószóló foglalta össze, ezeket követő találkozóinkon a bizottság tagjai megvitatták, és elkészítették közös állásfoglalásukat, amit az alábbiakban ismertetünk:

 

1. A meghallgatott szakértők egyetértettek abban, hogy a hazai áramigény várható növekedése a következő évtizedben nem haladja meg az évi 1-1,5%-ot. Azonban megítélésünk szerint egy ország fejlettségének mutatója nem az áramfogyasztás növekedése, hanem az energiahatékonyságé. Az energiahatékony technológiák bevezetése általában gazdaságosabb, mint új termelő kapacitások kiépítése. (Nálunk a számítások nem ismeretesek pl. az okos hálózatok – smart grid – kialakításának költségeire és hasznára nézve.) Európai összehasonlításban jelentős lemaradásunk ezen a téren komoly kiaknázatlan lehetőségeket jelez.

 

A 2030 és 2040 között kieső atomerőművi kapacitások kiváltásának többféle módja ismeretes: áramimport, megújuló források, új erőművi blokkok létesítése stb. Ezek alkalmazásának mértékéről csak olyan energiastratégiai alternatívák összehasonlítása alapján születhet megalapozott döntés, amelyek együtt kezelik a társadalmi, gazdasági és műszaki szempontokat. Tudomásunk szerint Paks2 esetében erre nem került sor sem a tudományos, sem a politikai nyilvánosság fórumain. A választott megoldás – zsinóráramot termelni hatalmas alaperőművi kapacitással – kizárja egy rugalmas, több lábon álló, decentralizált energetikai rendszer létrehozását, ezen belül a megújuló forrásoknak igen korlátozott szerepet szán. A technológiai megoldások mindkét irányba adottak. Ezért Magyarország döntéshelyzet előtt áll, hiszen most két út közül választ: decentralizált rendszert épít több megújuló energiával, vagy centralizáltat atomenergiával. Ez a döntés nem csak Paksról szól, hanem hatvan évre meghatározza Magyarország energiapolitikáját. 

 

2. Habár a bizottságon belül is megoszlanak a vélemények az atomenergia kívánatos részarányáról, abban egyetértünk, hogy lehetségesnek látjuk az atomenergia részesedésének fokozatos csökkentését, és a megújulók nagyobb mértékű bevonását (figyelembe véve az INFORSE és más nemzetközi szakmai szervezetek által kidolgozott modelleket). A megismert vélemények ugyan eltérnek a megújuló forrásokra alapozott energiagazdálkodás kilátásait illetően, azonban a nap, szél, környezeti hő és biomassza alapú energiatermelés a legóvatosabb becslés szerint is a paksi beépített kapacitással egyenértékű potenciált képvisel. Ezek hazai kihasználatlanságát a szakemberek a kedvezőtlen szabályozási környezetben és az állami támogatás hiányában látják. 

 

Az energiaellátás függetlenségét is a hazai természetes adottságok maximális kihasználása szolgálná a leginkább. Ezzel szemben a külföldi hitelből épülő atomerőmű véleményünk szerint ugyanúgy kiszolgáltatottságot jelent, mint az áramimport az egységesülő európai árampiacon. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy Európa egységes energiapolitikára törekszik, amelyen belül a megújulók részaránya nő.

 

3. A meghallgatott szakértők megerősítették, hogy a kiégett nukleáris fűtőelemek hosszabb távon is biztonságos elhelyezése egyelőre megoldatlan. Megértettük ugyanakkor, hogy a radioaktív hulladék kezelésében fordulatot hozhat egy új eljárás: besugárzásos átalakításuk (transzmutáció). Ez a technológia azonban az Oroszországban előállított fűtőelemek esetében egyelőre nem alkalmazható. 

 

Egyetértettek abban is, hogy az atomerőművi balesetek nagyon ritkák, azonban ha bekövetkeznek, kezelhetetlen következményekkel járnak (pl. Csernobil és Fukushima). A jövő nemzedékeivel szembeni felelősségvállalást meghatározza mind a hulladékkezelés, mind az esetleges balesetek kérdése. Ezt a döntéshozatalnál mérlegelni kell. 

 

4. A kieső villamosenergia-teljesítmény pótlásának infrastrukturális kiépítése hazai önerőből nem oldható meg, ehhez külföldi tőke bevonása szükséges. Paks2 tervezett létesítési költségeit szakértőink reálisnak tartják, a felhozott példák azonban azt támasztják alá, hogy a költségek nagyarányú túllépése, illetve az építkezés elhúzódása atomerőművek esetében rendszeresnek mondható. Legjobb tudomásunk szerint az ebből származó kockázatokat Paks2 esetében a magyar állam egyedül viseli, szemben az olyan konstrukciókkal, amelyekben az orosz fél tulajdonosként is érdekelt (Akkuyu, Törökország), illetve ahol a beruházás magánfinanszírozásban épül, és a megrendelő maga dönti el, hogy egyes elemeket, technológiákat a Roszatomtól vagy más forrásból szerez be (finn példa).

 

Nem tudunk világos képet alkotni arról, hogy vajon a tervezett, szerény becslések szerint is 4000 milliárd forint (12 milliárd euró) körüli bekerülési költség milyen járulékos kiadásokat tartalmaz (pl. nukleáris hulladék tárolása, hűtővízellátás, tartalék-kapacitások kiépítése, az esetleges késéssel járó költségek, az erőmű lebontási költségei), mivel az erre vonatkozó hivatalos számítások nem hozzáférhetőek. Valójában azonban bizonyos költségek ma még nem megbecsülhetők, hiszen egyes esetekben az alkalmazni kívánt technológiáról, létesítési helyszínekről sem született végleges döntés.

 

5. Az atomerőmű létrehozása az áramtermelés más módozataihoz képest igen drága, üzemeltetése azonban aránylag olcsó. A teljes életciklusra (60 év) vetítve az atomerőművekben termelt áram átlagosan olcsóbb a megújulóknál. Ugyanakkor a szakértők egyetértettek abban, hogy Paks2 életciklusának első felében csak a jelenlegi világpiaci ár több mint kétszereséért tud majd áramot előállítani, mert a kezdeti időszakban ki kell termelnie a tőkeköltséget. (Ezt támasztja alá a Hinkley Point-nál épülő brit atomerőmű esete is, ahol a beruházó a jelenlegi világpiaci ár mintegy két és félszeresére kért árgaranciát a brit kormánytól.) Az áram jövőbeni ára megjósolhatatlan, de Paks2 versenyképes ebben az időszakban csak akkor lehet, ha az áram ára régiónkban drasztikusan megemelkedik. További kérdés, hogy a blokkok a tervezett nyolc éves párhuzamos működése alatt a termelt többletáramot nyereségesen tudják-e értékesíteni, illetve ez nem okoz-e szabályozási problémát. 

 

Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a megújuló erőforrások terén a technológia fejlődése a költséghatékonyság rohamos javulásával jár, míg az atomerőművek egyre többe kerülnek, elsősorban a biztonsági igények növekedése következtében. (Az elmúlt évtizedben pl. a napenergia világpiaci ára a felére csökkent. Ez a folyamat nem fog lelassulni, ez lévén napjainkban az innováció és a K+F befektetések egyik vonzó célpontja.) Kérdés tehát, hogy vajon a megújuló forrásokból származó áram mikor válik olcsóbbá az atomerőművek kínálatánál.

 

Feltehető ugyanakkor, hogy a műszaki forradalom az atomenergia-ipart sem hagyja érintetlenül. Elfogadjuk azt a szakértői véleményt, hogy a beruházásról idő előtt, 2013-ban született megállapodással Magyarország legalább hatévnyi tudásról mond le, ezalatt az idő alatt új találmányok és komoly fejlődés várható ezeken a területeken. A legöregebb paksi blokkok élettartamát tekintve ennyi idő állna még a rendelkezésünkre, hogy 2020 után, az addig bekövetkező, ma még nem sejthető műszaki, piaci és világpolitikai fejlemények ismeretében dönthessen az ország. 

 

6. Szakértőink szerint a hitelkonstrukció önmagában kedvező, azonban a bemutatott számítások szerint 2026 és 2047 között a tízmilliárd euró értékben felvett orosz beruházási kölcsön után az adósságszolgálat évente még így is legalább 250 milliárd forint lesz – feltéve, hogy a forint/euró árfolyam addig érdemben nem változik. Ezt az 5. pontban mondottak alapján Paks2 aligha tudja kitermelni (az egyéb termelési költségekkel együtt), hiszen ez az összeg Paks jelenlegi teljes árbevételével egyenértékű. Ebben az esetben viszont a két állam közti szerződés keretében folyósított hitel törlesztése valamilyen formában a költségvetésre, vagyis az adófizetőkre hárul. Kérdés, hogy egy ilyen megoldás – burkolt ártámogatás - mennyire felelne meg az Európai Unió piacszabályozási elveinek.

 

Számításba kell venni azt is, hogy az atomerőművekben állandó nagyságrendben termelt, úgynevezett zsinóráram árbevételét hátrányosan befolyásolja, hogy azt akkor is értékesíteni kell, amikor nincs rá kereslet.

 

7. Az Európai Unióval vallott értékközösségünk megőrzése alapvető érdekünk. Bizonytalan anyagi előnyök kedvéért nem kockáztathatjuk szövetségeseink bizalmát. Egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió és Oroszország viszonya sajnálatos módon megromlott, Magyarországnak a kelet-európai nagyhatalomhoz való közeledése óhatatlanul kétségeket ébreszt euroatlanti partnereinkben tényleges elkötelezettségünket illetően. Szakértőink szerint a Paks2-ről aláírt moszkvai szerződés erre önmagában nem adna okot, a keleti nyitás jegyében tett más diplomáciai gesztusokkal együtt azonban a megállapodás így is értelmezhető. Ezt a látszatot erősíti a megállapodás váratlan bejelentése, valamint a dokumentumok harminc évre szóló titkosítása is. Tudjuk, hogy a gazdasági együttműködés Oroszországgal a nyugat-európai országoktól sem idegen, a két ország vezetőjének jelenlétében aláírt moszkvai szerződést azonban nehéz tisztán üzleti tranzakciónak láttatni, ez nyilvánvalóan politikai tett is.

 

8. Meglátásunk szerint nem elhanyagolható tényező, hogy a megállapodás politikai és gazdasági súlyát tekintve nem egyenrangú felek között született. Magyarország energiaellátása eddig is Oroszországtól függött. A függést a hitelszerződés nem csökkenti, melynek sokféle kockázatát a magyar fél egyedül viseli (építkezés elhúzódása, deviza-árfolyam változásai, uniós kötelezettségek és esetleges szankciók). Szakértőink felhívták a figyelmünket arra, hogy kiszámíthatatlan következményekkel járhat, ha nehézségeink támadnak a hitel törlesztése körül. Mint korábban jeleztük, azt is el kell ismernünk, hogy Magyarország saját forrásból nem tudna energiaszükségletének megfelelő termelő kapacitást kiépíteni. Erre a kihívásra azonban alternatívát jelenthet, ha a kormányzat olyan megoldást részesít előnyben, amely közvetlen állami szerepvállalás nélkül, üzleti alapon is működik. 

 

Ha a fentiektől eltekintünk, el kell ismernünk az orosz ajánlat előnyeit, még akkor is, ha azt elfogadva lemondtunk a versenyeztetésből származó esetleges hasznokról. Fenntartjuk ugyanakkor, hogy a kül- és belföldi közvéleményt is meglepő döntést valójában semmiféle sürgősségi indok nem magyarázza. 

 

9. A bizottság nem vitatja a szerződéskötés törvényességét, de megállapítja, hogy a döntést megalapozó hatástanulmányok vagy nem készültek el, vagy nem hozták őket nyilvánosságra. A széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetés elmaradása, továbbá az információhoz való hozzáférés korlátozása pedig olyan jogokat sért, amelyeket a környezetvédelmi törvény, illetve az aarhusi egyezmény kimond. A felmerülő nemzetbiztonsági érdekek véleményünk szerint nem terjedhetnek ki a Paks2-vel kapcsolatos szerződések egészére, ezért megkérdőjelezzük a közérdekű adatok többségére kiterjedő titkosítás indokoltságát. Minél nagyobb léptékű, minél hosszabb távra szól és minél inkább közérdekű egy döntés, annál szigorúbban kell megítélni az érintettek elől eltitkolható információk körét.

 

A fenti állásfoglalást ELTE, BME és BCE hallgatók készítették, akik a következő szakokon tanulnak: antropológia, építőmérnök, geológia, humánökológia, jog, politológia, szociológia, tájépítészmérnök, vegyész.