Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Thomas Piketty szerint ez az öngerjesztő örvényléshez hasonlítható folyamat, amelyet könyvében is leírt, egy idő után az egész rendszer létét veszélyezteti majd.
„Thomas Piketty szerint a kapitalizmus 15. századi létrejöttétől a 19. századig terjedő időszakban folyamatosan gyorsabb ütemben növelte a jövedelmekből való részesedést, mint amilyen ütemű az összes jövedelem növekedése volt.
Ennek a történelmi periódusnak az összes háborús konfliktusa valamilyen módon kapcsolódik ehhez az alapellentmondáshoz. Az első világháború és aztán az 1929–1933-as nagy gazdasági válság drámai módon mutatott rá a helyzet tarthatatlanságára, így a Roosevelt-féle New Deal és a második világháború utáni európai jóléti állam is nagy történelmi korrekciót jelentett. A korrekció lényege az volt, hogy a tőkejövedelmeket terhelő magasabb adókkal és magasabb bérekkel az évszázadok óta tartó tendencia megváltozott. Az 1940 és 1980 közötti időszakban már inkább a munkaerő-tulajdonosok összes jövedelemből való részesedése haladja meg rendszeresen az összjövedelem növekedési ütemét. De a globális tőke az elmúlt három-négy évtizedben visszaszerezte hatalmi pozícióit, és mára visszaálltak az eredeti arányok, amit legfőképpen a több százmilliós ázsiai munkaerőtömeg globális munkaerőpiacra való belépése tett lehetővé.
A helyzet tehát újra az önmegsemmisítés felé hajtja a rendszert, vagyis újabb, csak a New Dealhez mérhető fordulatra volna szükség. A globális pénzhatalmi rendszer azonban ma sokkal nagyobb erőt képvisel, mint valaha, ezért az újraszabályozás nem látszik könnyű feladatnak. A világ mai helyzete és főként távlatai, roppant veszélyeket hordoznak, az azonban legyen biztató jel, hogy az ezt feltáró gondolatok, mint Piketty példája is igazolja, előbb vagy utóbb, de mindenképp utat törnek maguknak.”