Ahol nincs kétharmad, ott nincs kétharmad – az új helyzet minden szereplőtől másfajta magatartást követel.
„Ahol nincs kétharmad, ott nincs kétharmad – az új helyzet minden szereplőtől másfajta magatartást követel. Kezdjük az ellenzékkel, amely mostantól kiléphet a teljes közjogi-politikai felelőtlenség, súlytalanság állapotából, hiszen döntésének, állásfoglalásának bizonyos, kiemelt ügyekben öt év után ismét tétje, jelentősége van. A résztvevők kétharmados többségéhez kötött szavazásoknál a kormánypárti frakció fegyelme olykor-olykor még segíthet, de erre alapozni felettébb kockázatos.
A parlament elé pedig továbbra is nem csekély számban kerülnek minősített többséget igénylő törvényjavaslatok. Csak ezen a héten két fontos ilyen szavazás volt: az Iszlám Állam elleni magyar katonai szerepvállaláshoz meglett a kellő felhatalmazás, a nemzeti parkok földvagyonkezelésének átadásához nem. Előbbi esetben frakción kívüli ellenzéki politikusok – köztük Gyurcsány Ferenc! – siettek a kormány segítségére, utóbbinál különös módon több kormánytag, így a beterjesztő földművelésügyi miniszter is a kabinet ellen szavazott. A sors fintora, hogy a Fidesz-frakció megbízásából Fazekas Sándornak kell most ellenzéki szavazatokat szereznie a sokat vitatott módosítás elfogadásához. Az új keletű konszenzuskényszer tompíthatja a Fidesztől megszokott erőpolitikát, miközben az ellenzék számára egyszerre jelenthet esélyt és csapdát. Mérlegelniük kell, hogy mikor, melyik ügyben tartják fenn elutasító álláspontjukat, vagy hajlandók alkura a kormányoldallal. Akárhogy döntenek is, a folyamat eredménye látható lesz, és nagyon nem mindegy, hogy a közvélemény értékelvű politizálásnak, vagy a magyar parlamentarizmus hagyományaitól sajnos nem idegen elvtelen szavazatvásárlásnak tartja majd mindezt.”