Nem összefogás kell, hanem különállás

„A Balpárt 2018-ban egy olyan politikai szervezet lesz, amely meg fogja magát méretni a választáson. Minden bizonnyal sokkal több szavazatunk lesz majd, mint amennyit ma feltételeznek. Valószínűleg olyan emberek fognak mellénk állni, akik soha, hangsúlyozom, soha nem volnának hajlandóak még egyszer az MSZP-re szavazni. A legnagyobb valószínűséggel azok a baloldaliak fognak ránk szavazni, akik kényszerből ma még a Jobbik-ra vagy az LMP-re voksolnak. Bizonyára lesznek olyan helyek, ahol majd ránk lehet kenni a kudarcot. Legyünk nyugodtak, bármiféle különállást is hangsúlyozunk, ez meg fog történni. Az »összefogás ideológiája« nem csak a külön utat, de még a külön gondolatot se tudja elfogadni. Akik kívül vannak, azokról egy darabig hallgatnak, ha nem segít, akkor megbélyegzik és minden létező eszközzel taszítják át a másik oldalra. A mi egyik legfontosabb feladatunk, hogy minden ilyen igyekezet ellenére a helyünkön maradjunk.

A Balpárt az MSZP és minden szatelitszervezete irányába meg kell húzza a maga vörös vonalát. Nincs és nem is lehet közös utunk. Nekik nem hoz, minket garantáltan megöl bármiféle kooperáció velük. A mi egyetlen lehetséges stratégiánk a deklarált különállás. Nem kérünk sem a Nemzeti Együttműködés, sem az »Antiorbánista Összefogás«rendszeréből. És ezzel mi nem a politikai periféria irányába lépünk, hanem a politikai többség irányába. Mert az ország többsége szeretne túllépni az elmúlt negyedszázad minden zsákutcás kísérletén. A Jobbik éppen annak köszönheti »előretörését«, hogy egyre többen vannak azok, akik bárkire hajlandóak lennének voksolni, csak az ne az MSZP és ne a Fidesz legyen.

Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert ma a baloldalt a nulláról kell felépíteni. Nincsenek milliárdjaink, nincs megvásárolt sajtó, csak egy maroknyi elszánt ember van. Nem azért akarjuk leváltani Orbánt, mert a haverokat akarjuk bársonyszékekbe és luxusautókba ültetni, hanem azért, mert Magyarország ma egy rossz hely, ahonnan joggal menekül mindenki, aki megteheti. A rendszerváltás után negyedszázaddal a pusztítás majdnem olyan mértékű, mint egy-egy világháború után volt. Az ország demokratikus és szociális újjáépítése csak egy új többség által támogatva, a jelenlegi közéleti és politikai elitet leváltva és elszámoltatva valósítható meg. Az önsorsrontó »demokratikus összefogás« lassan de biztosan elpusztul, jönnie kell azon külön utat járó szerveződéseknek, amelyek megszólítják és megszervezik ezt az új többséget. Én hiszek abban, hogy a Balpárt lehet az egyik fontos szereplője ennek a nehéz, de szép munkának.”