„Az egymás kihívása, az egymással való vetélkedés, a férfias hang kipróbálása nem csupán egészséges versengés volt és ma is az, de bizonyos közösségi élményt adott, összetartozás-tudatra, egymás iránti kiállásra is nevelt (és most természetesen megint nem az erőszakra, a huliganizmusra és a rasszizmusra gondolok, amik akkor is előfordultak). A lelátók jó hangulatához nem csak az akkor még jó foci járult hozzá, hanem a jó poénok, a jópofa beszólások, a »szócsaták« is. Ez így volt természetes és így volt életszerű.
Ismétlem: ha az MLSZ az erőszak, a rasszizmus, az antiszemitizmus és a gyűlölet ellen lép fel, azzal csak egyet lehet érteni. Ám az a baj, hogy a csapatokat sújtó büntetések ezen már túllépnek, s érthetetlen szigorúságról tanúskodnak: lassan a szurkolást mint olyat teszik lehetetlenné. Hiszen milyen büntetésekről is van szó? A Videotonnak 500 ezer forintot kellett fizetnie azért, mert szurkolói megbotránkoztató rigmusokat kiabáltak. A Fradi korábban azért fizetett 100 ezer forintot, mert az Újpestet pocskondiázni merték Felcsúton (nahát ilyet!). Szurkolói rigmusok miatt fizetett az Újpest is, illetve a Diósgyőr és a Nyíregyháza. De ami ennél is »szebb«: a Diósgyőr és a Videoton büntetésének indokai között szerepelt az MLSZ szidalmazása is. (Nekem úgy tűnik, itt egy kicsit megbicsaklik a véleménynyilvánítás szabadsága. Ha tévednék, akkor én kérek elnézést.) Ám ami ennél is szebb: egy napilapunk szerint a Vasas azért fizethet 100 ezer forintot, mert a szurkolói a Csákvár elleni másodosztályú meccsen a »Vesszen Trianon!« rigmust skandálták.
Ez utóbbit már végképp nem értem: kit is sért az a határozott véleménynyilvánítás, hogy a trianoni békeszerződés – kiáltó és bizonyított igazságtalanságai miatt – nem tekinthető egy minden szempontból tökéletes nemzetközi megállapodásnak? A csákváriakat? Vagy az angyalföldieket? Vagy az MLSZ-t? Vagy kit? Egyszóval úgy érzem, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség ezekkel a büntetéseivel, illetve az azok mögött meghúzódó szellemiségével egy elképesztően steril környezetet próbál – mesterségesen – létrehozni az ezer sebből vérző és szenvedő magyar labdarúgás körül. (Most itt tudatosan nem térnék ki a szurkolói kártya kérdésére, illetve a szinte nézők nélkül játszódó mérkőzések érthetetlen túlbiztosítására.) Úgy tűnik nekem, hogy a »foci legyen a magyar családok szórakozása!« jelszó jegyében valami olyan, életidegen állapotokat kívánnak létrehozni a pályákon, ami a valódi, hús-vér szurkolókat még jobban eltávolítja a meccsre járástól.”