Ki lépett ott ki jobbal?

„Az ő céljuk a zárt társadalom, amit büszkén illiberálisnak becéznek, mintha feltaláltak volna valamit. Pedig hát tele van vele a történelem. Meg a tanulságaival is. Az első stiklik megúszásával megjön az étvágy, és mire kettőt pislog a hálás nép, már a rabszolgatartás jogát is megszerzi az uralkodó klikk. És meg is magyarázza, hogy ez való nekünk, legyünk rá büszkék.

Sokat segít az efféle pártnak, ha a saját táborát módszeresen távol tartja a történelem ilyen irányú tapasztalataitól. Ha elhiszik, hogy a középkor pontosan olyan volt, mint a Süsüben, és annál vidámabb már csak Horthy idején volt az élet, akkor hátha azt sem rakják össze, hogy a szabadsághiányos rendszerrel nem az a baj, hogy véletlenül rossz emberek kapaszkodtak a nyeregbe, és Sztálin elvtárs nem tud erről.

Minden győztes körül megjelennek ugyanezek a figurák. A lényeg csakis az, hogy van-e a hatalmukon kívül álló intézményrendszer, amely le tudja vadászni őket egyenként. Az egykor nyílt tekintetű fiatalok beadják a derekukat a kísértésnek, és ha tehetik, muszkavezetők lesznek pár szaros milliárdért. Jönnek tömött sorokban a járadékvadászok, címeres bolondok és bűnözők. Ami a Jobbik esetében a konkrétan náci szélsőjobbot is magába foglalja. Nem járunk jobban azzal, ha fidesznyikek helyett suttyó szkinhedek lopják ki a szemünket, és ússzák meg büntetlenül.

Magyarország mai gondjait csak több szabadság oldhatja meg. A szabadság stabil intézményeinek helyreállítása, illetve újraalkotása: megint megpróbálkozni egy olyan országgal, ahol Czinege Lajos nem építtethet magának villát sorkatonákkal, mert ez kifigyeli, ez megírja, ez nyomozást indít, ez elítéli, ez az icike-picike meg jól lecsukja tíz évre. Ennek a lehetőségét: a szabadságot kell újra megteremteni. Ezt kell garantálnia annak, aki kormányváltásra készül.”