A birodalom alkonya

„Így aztán a birodalom rohamosan növekvő kiadásait is a nemzetállam Amerikának kell megfizetnie. És mivel megszorításokra nem kerülhet sor, hisz akkor szertefoszlana az »amerikai álom«, és feltehetőleg eléggé ingerülten reagálna az az amerikai közép- vagy inkább felső középosztály, amelynek jövedelmei körülbelül háromszor akkorák, mint ami e teljesítményért piaci alapon járna, a kör bezárul. Arról már nem is beszélve, hogy nagyjából háromszázmillió lőfegyver van e társadalmi szegmens háztartásaiban, ami elég vészjósló fejlemény. A több mint kétmillió börtönlakó fogva tartása pedig már így is meghaladja Magyarország egész éves nemzeti jövedelmét. Egyre súlyosabb helyzetet teremt az is, hogy a dollár mindezek nyomán egyre kevésbé képes korlátlan hatalmú »világpénzként« működni, így az egyre gátlástalanabb globális pénzhatalmi oligarchia próbálja a birodalom finanszírozási hátterét biztosítani. Vagyis egyre inkább a hanyatló, széteső birodalmak korszakát idéző helyzet, »ördögi kör« van kialakulóban.

A perifériák egyre gátlástalanabb kifosztása növeli a lokális feszültségeket. A birodalmi elitek erre adott válaszainak hibás reakciómintái egyre patologikusabbá teszik a helyzetet, így aztán az egyre átgondolatlanabb, ingerülten meghozott döntéseikkel, rendkívül költséges módon valójában még rosszabb helyzetbe hozzák a világot, és benne magát a birodalmat is, mint az annak előtte volt. Mindez a perifériák még brutálisabb kifosztását igényli, ami még nagyobb lokális feszültségeket vált ki, és minden kezdődik elölről. A történelem nem nagyon ismer példákat arra, hogy ezekből a végzetes öngerjesztő örvénylésekből bármely birodalom képes lett volna kiszabadulni. Világunk tehát nagyon veszélyes korszakba lépett. Minden lokalitás elemi érdeke, hogy józan és megfontolt döntéseivel próbálja ellensúlyozni a birodalmi hanyatlás pusztító következményeit.”