Amerikának le kell mondania a világuralomról
Ideje elfelejteni az Oroszország feldarabolásáról szőtt hagymázas terveket.
Fel kell tennünk magunknak néhány nagyon egyszerű kérdést és erre egyértelmű válaszokat kell adnunk: kik vagyunk, kik a szövetségeseink, mik a céljaink, milyen világban szeretnénk élni.
„Az ősz folyamán érzékelhettük, hogy a kormány a német külpolitikához igazítva szeretné korrigálni korábbi kockázatos lépéseit és ez alapvetően helyes döntés volt, csak következetesen kellett volna végrehajtani. Bár az elmúlt hónapokban egyre többször vált nyilvánvalóvá az igazodási szándék és erre a magyar vezetők rendre fel is hívták a világ figyelmét, a gyakorlatot mégsem sikerült hitelesen megvalósítani. Ennek egyértelmű bizonyítéka a budapesti Putyin-látogatás. Érdemes lett volna megvárni, hogy Berlinben mikor részesítik ilyen kitüntető fogadtatásban Putyin elnököt és tárgyalnak vele ilyen szívélyes hangnemben és rögtön utána mi is vendégül láthattuk volna őt. (Merkel kancellár minszki és moszkvai tárgyalásait ne hasonlítsuk a budapesti találkozóhoz, mert azokon a feszült tárgyalásokon nem a kétoldalú baráti viszony, hanem a kelet-ukrajnai tűzszünet volt a kizárólagos téma). Megtévesztő az a Budapesten gyakran hangoztatott állítás is, hogy Magyarország ugyanazt gondolja az Eurázsiai Unióval kötendő szabadkereskedelmi megállapodásról, mint Merkel kancellár. Ez nem igaz, mert a két álláspont között nagy a különbség. Merkel Davosban és az Andrássy Egyetemen is világossá tette, hogy ennek csakis akkor van értelme, ha Oroszország tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását és befejezi az ukrajnai agressziót. Sajnos ez a szigorú feltétel a magyar vezetők részéről soha nem hangzik el, sőt azt a látszatot keltik, hogy ők előfeltételek nélkül, már akár holnap szívesen tárgyalóasztalhoz ülnének.
Tehát a német állásponthoz történő igazodási szándék dicséretes és helyeselhető, de jelen formájában nem alkalmas arra, hogy a magyar külpolitika hitelességét helyreállítsa.
Ha már mindenképpen sor került erre a vizitre, vajon csinálhattuk-e volna jobban?
Sokan keresik erre a kérdésre a választ. Nekem az a meggyőződésem, hogy a kármentés lehetséges ugyan, de csak kis mértékben javított volna a helyzeten. Azt remélem és feltételezem, hogy amikor a látogatás időpontját rögzítették, a magyar fél tisztában volt az összes kockázattal. Pontosan tudták, hogy nincs Putyin “a la carte”, az étlapról nem rendelhetünk olyan Putyint, akit mi szeretnénk és aki nem létezik, csakis olyant, akit jól ismerünk mi is és nemzetközi partnereink is. A Fiumei úti sírkerti koszorúzást valószínűleg el lehetett volna hárítani és akkor a nemzeti önérzet talán nem háborogna ennyire, de őszintén szólva a látogatás nemzetközi megítélése szempontjából ennek nagyon csekély jelentősége van. A nemzetközi sajtótájékoztatón lehetett volna beszélni a magyar álláspontról az ukrajnai tűzszünet megsértéséről és kifejezni elkötelezettségünket Ukrajna területi integritása iránt. Merkel kancellár folyamatosan kemény szavakkal bírálja az orosz felet a tűzszünet megsértése miatt. Az energiapolitikai együttműködés kapcsán szót lehetett volna ejteni a közös európai energiapolitikáról és az európai Energia Unió szükségeségéről, amely például Lengyelország szívügye és Magyarországnak is érdeke. Ha mindez megtörténik, akkor valószínűleg kedvezőbb lett volna a találkozó nemzetközi megítélése, de gyökeresen nem változtatta volna meg a rólunk kialakult, meglehetősen kedvezőtlen képet.”