Minek ide a Jobbik?

„Schiffer András egy ideje azt mondogatja, hogy el kell dönteni: fasisztázunk vagy megdöntjük a kétharmadot. Tudniillik, ha meg akarjuk dönteni, akkor nem lefasisztázni kell a Jobbikot, hanem bevonni az összefogásba, és számára is elfogadható közös jelöltet keresni. Ezzel az állítással az LMP elnöke felsült. A kétharmad megtöréséhez nem kellett se Jobbik, se LMP. És ha kellett volna? Akkor helyes lett volna aszerint dönteni a Jobbik lefasisztázásáról, hogy kellenek-e a szavazói vagy sem? Nem annak alapján kellene erről dönteni, hogy fasiszta-e az illető párt vagy sem? (...)

Csúnyán felsültek azok a kormánypárti elemzők is, akik szépen levezették, hogy politikai megrendelésre csaltak azon közvélemény-kutatók, akik kimutatták, hogy a Fidesz jelöltjének előnye pár százaléknyira csökkent ebben a tíz hónappal ezelőtt még olyannyira kormánypárti körzetben, s azt sugallták, hogy az ellenzéki jelölt nem esélytelen. A levezetésükben azonban volt egy féligazság. Az, hogy a »baloldal« és a Jobbik szavazótábora között jelentős átjárás van. Ebben az a sugallat a hazugság, miszerint a Jobbik és a »baloldali ellenzék« közel állna egymáshoz.

Az viszont tény, hogy sem a jobbikos polgármesterjelölt nagyarányú ózdi győzelmét, sem az ellenzéki képviselőjelölt fölényes veszprémi győzelmét nem tudjuk másképp magyarázni, mint hogy van egy jelentős, nagyon dühös és nagyon kevéssé tudatos szavazóréteg, mely simán átszavaz a Fidesz jobboldali ellenzékéből a baloldaliba és fordítva, aszerint, hogy ki kínál esélyt a Fidesszel szemben.”