Amerika és a civilek

„Vannak jó civilek és rosszak. A jók általában egyetértenek a kormányzat céljaival, a rosszak viszont a hazától idegen érdekeket képviselnek, ráadásul finanszírozásuk átláthatatlan. Így gondolják ezt a világ egyes tájain, például az Egyesült Államokban. Anthony Gardner, az Európai Unióhoz akkreditált amerikai nagykövet meg van döbbenve azon, hogy Európában milyen kicsi a transzparencia a civil szervezetek mögött állókat illetően. Mert a tengerentúlon ez bizony nincs így, ott a kormányzat egyes lépéseit bírálóknak átláthatóknak kell lenniük, különös tekintettel a civilekre, okít egy lapinterjúban a diplomata. A civilek nemzetközi szintű védelmére eddig tudatos politikát építő Washingtont most azért kezdte zavarni az aktivisták kétes háttere, mert széles körű európai mozgalom indult a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről folytatott tárgyalások ellen. (...)

A kérdés akkor most már csak az, hogy ha Amerikában burkoltan vagy nyíltan meggyanúsíthatók azok az európai civilek, akik szembehelyezkednek a washingtoni kormányzat érdekeivel, akkor valójában kinek is üzent Obama tavaly szeptemberben, amikor a civil társadalmakra nehezedő nyomásról mint a demokrácia eszméjének aláaknázásáról szónokolt? Magyarországot említette a rossz példák között, de megelőlegezett önkritikát is gyakorolhatott volna. Gardner nagykövet nyilván nem a saját véleményének adott hangot, amikor az átláthatóság hiányát kifogásolva, tulajdonképpen a civileket pénzzel mozgató esetleges ellenérdekeltekre célzott. Nem kapott megrovást, s haza sem rendelték kijelentéséért. Érthető, hiszen csupán közvetítette azt a washingtoni álláspontot, amely szerint minden Amerikát bíráló külföldi civil szervezet finanszírozása legyen átlátható, de egyetlen állam kormánya sem »gyakorolhat nyomást« a transzparencia megkövetelésével a hatalmat kritizáló civilekre. Világos, nem?”